A bázeli egyetem kutatói azonosították azt a génállományt, amely az őshonos halfajok gyors alkalmazkodásáért felel – számolt be a Science Daily az eredményeikről. A kutatás során a Boden-tóban élő tüskés pikókat vizsgálták és rájöttek, hogy akár már egy generáció leforgása alatt változhatnak a génjeik.  

Az evolúcióról mindenkinek egy hosszú, lassú folyamat jut eszébe. Az elmúlt években azonban egyre több kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel, és a mostani vizsgálat során arra a megállapításokra jutottak, hogy bizonyos vonások jóval hamarabb változnak, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Egészen idáig a mikroorganizmusokon végzett kutatások eredményein kívül nem tudták érdemben bizonyítani, hogy milyen gyorsan formálja a természetes szelekció a génállományt. Az ötéves kutatás során laboratóriumi munkát, helyszíni kísérleteket, matematikai modellezés és génelemzést is alkalmaztak a bázeli egyetem tudósai.

Ehhez először különböző élőhelyhez szokott, tavi és folyókban élő pikó halakat kereszteztek, majd a folyóba engedett halaknál figyelték meg, hogy jobban túlélnek-e azok az egyedek a számukra új környezetben, mint az őshonosak. Az eredmények pedig azt mutatták, hogy az új egyedek 2,5 százalékkal nagyobb arányban maradtak életben. „Ez először kis különbségnek tűnhet, azonban több generáció leforgása alatt már sokat jelent” – mondta a kutatás egyik vezetője, aki szerint a megfigyelés reményre ad okot abban a tekintetben is, hogy bebizonyosodott, hogy bizonyos állatfajok gyorsabban alkalmazkodnak a környezeti változásokhoz – amelyhez az emberi tevékenység is bőségesen hozzátesz.