Az AfD, vagyis az Alternatíva Németországnak a vasárnapi választások fantomja. Senki sem biztos abban, hogy a közvélemény-kutatók mérései pontosak-e velük kapcsolatban. Elhallgatnák az emberek, hogy rájuk szavaznak? Vagy ellenkezőleg, eltúlzott a félelem tőlük?

Plakátok a rendőröktől biztosított AfD-rendezvény helyszínén, a főpályaudvarnál

John MACDOUGALL / AFP

Berlinben járva hamar kiderül, nem csak politikai bázisuk rejtélyes, de a pártot is nehéz megtalálni. Pedig vasárnap este – ennyi szinte teljes bizonyossággal kimondható – az AfD parlamenti párt lesz. A második világháború óta a kereszténydemokrata CDU-CSU kettőstől  jobbra először lesz politikai formáció a törvényhozás alsó házában. Nevezhetjük őket populistának, nacionalistának, szélsőjobboldalinak. A spektrum túloldaláról egyenesen azt kiabálják feléjük, hogy rasszisták, antiszemiták, a demokrácia sírásói.

A központtól távolodva előbújnak a plakátok

A német főváros menő negyedeiben nincsen esélyük, plakátjuk sincsen, nem maradnának érintetlenek egy óráig sem. Standdal sem nagyon próbálkoznak, nem teszik ki aktivistáikat az utcai szidalmazásnak. Ki kell menni a belvárosból bő tíz kilométerre, hogy nyomukra bukkanjunk. Marzahn felé a széles sugárúton hamar elkopnak a polgári házak, átveszik a helyüket a 15-20 emelet magas panelszörnyek. Előbb az utca közepén álló villanyoszlopokon lehet felfedezni az AfD hirdetéseit.

• Burka helyett mi bikinikre gerjedünk.
• Burka helyett burgundit.
• Új németek? Csinálunk mi magunknak.
• Több bátorságot németnek lenni.
• Merd megtenni, Németország!

Ezek a főbb üzenetek a plakátokon. Ahol pedig ismetetlenek mégis megrongálták azokat, az AfD aktivistái felülragasztják a grafitit a szöveggel:

Akinek nincsenek érvei, plakátokat rongál.

Csendben megjegyezném: a szexista üzenet vagy az alkoholfogyasztás ösztönzése messze áll a politikai érveléstől. És bár a rongálók elleni védekezés ötletes, mutatja a párt egyik fő gyengeségét. Rendkívül sértődékenyek. A maguk részéről provokálnak, de amikor őket provokálná valaki, rögtön sértetten hivatkoznak a demokrácia végére. Angela Merkel plakátjai errefelé kivétel nélkül össze vannak mázolva. Ferkel (=kis disznó) takarodjon – írták sokra.

A keleti kapuban próbálják hozni a 20 százalék fölötti eredményt

Björn Höcke 180 fokos fordulatot követel a világháborúra emlékezve

Klaus-Dietmar Gabbert/dpa-Zentralbild/ZB

A kies panelházak között egyetlen helyen próbálkoznak utcai meggyőzéssel az AfD aktivistái. Az East Gate (Keleti Kapu) bevásárlóközpont hátsó kijáratánál, ahol a Havanna lakótelephez hasonló körlet kezdődik. Egy-két döneres van itt is, odébb vietnami boltos, egyébként az emberek döntő többsége német. A pedáns rend sem feledteti azonban a kilátástalanságot, hamar megöregedett arcok jönnek szembe.

A kék mellénnyel magát megkülönböztető AfD-aktivista azt mondja, itt nem kell félniük, az emberek nyitottak. Standjuk ugyanakkor itt sincs. Egyébként sokkal több témájuk van, mint a menekültválság, de hát mégis az érdekli a legtöbb választót errefelé. Azt mondja, a metrón és az S-Bahn szerelvényein (kvázi HÉV) mindenki látja a változást, elért a válság Marzahnig. Bízik benne, hogy a közvélemény-kutatók politikai elfogultságból ismét alulmérik őket, és akkor 12 százalék fölött végeznek vasárnap. Ehhez az ő kerülete biztos hozzátesz. A legutóbbi berlini tartományi választásokon itt volt a legerősebb az AfD húsz százalék fölötti szavazataránnyal.

Azóta is blokkolnak minket a kerületi városházán, trükköznek a pártállamban edzett káderek, hogy ne kapjunk szót

– mondja az aktivista. És akkor ő még örülhet, korábban olyan negyedben lakott, ahol nem is nagyon fedhette fel politikai nézeteit.

Egy AfD aktivista régi német márkával a hajtókáján

Bernd Thissen/dpa

Ekkor fut be a két napja várt üzenet. Az AfD ideológiáját segítő egyik intézet vezetője, akit régi ismeretség okán kértem, hogy segítsen találni egy utcai rendezvényt a párt részéről, megüzeni: délután 2-ig a főpályaudvar oldalában kampányolnak az „alternatívát kínálók”. Eddig tartott eseményt találni, mert az AfD ritkán merészkedik az emberek közé, inkább vezető politikusai provokációjából él. Az ismerősöm sem nagyon hagyja el otthonát, a sajtó támadásaitól tart. Ez is állandó panasza a szélsőjobbnak: a média egy emberként támadja őket.

Levegőnek nézve, megvetve, ördögként lefestve

Angela Merkel vezetésével a CDU irányvonala az, hogy semmibe veszik a tőlük jobbra álló ellenfelet. Nagyon nem is ígérgetnek rá az AfD-re. Persze, a konzervatívok is biztonságot ajánlanak Németországnak, de náluk a legfontosabb üzenet a kancellár személye. A CDU testvérpártja, a bajor CSU próbálkozott offenzíven hozzáállni a populista kihíváshoz, átvették témáikat, igyekeztek maximális szigort mutatni a migrációval szemben, és például védték a magyar kormányfőt Berlinnel szemben akkor is, amikor pénzt követelt a magyar határkerítésre. Vasárnap elég pontos képet kapunk, mennyire sikerült a bajor módszerrel kifogni a szelet az AfD vitorlájából (ennek technikai oka, hogy a konzervatív testvérek közül a déli tartományban csak a CSU indul, mindenütt máshol csak a CDU).

Az AfD elleni harcot a baloldali pártok vezették önérdekből is. Ebben támogatást kaptak a sajtótól, a szerkesztőségek igyekeztek feltárni az AfD hátterét, felkapni botrányaikat és botlásaikat. A főpályaudvarnál megszólított aktivista is ezzel kezd. A média torzítja szerinte csak el, hogy ez a párt mindössze a menekültválságról szólna. Az nem létezhet, hogy egy életet tisztességesen ledolgozó német nyugdíjas üres üvegek gyűjtésével és visszavitelével kénytelen kiegészíteni havi bevételeit – mondja. Erről nem beszélnek szerinte a pártok, mindig csak a holokausztról.

Azért az AfD politikusai sokat tettek, hogy az 1920-as és '30-as évek párhuzama megálljon. Tálcán szolgáltatták az okot arra, hogy Martin Schulz pénteken egy 95 éves ausztriai zsidó politikussal együtt kampányoljon az AfD ellen.

• A hatmillió meggyilkolt európai zsidó berlini emlékművét szégyenletesnek nevezte Björn Höcke, a párt egyik leghíresebb kelet-német politikusa, tartományi vezetője.
• A német emlékezetpolitika 180 fokos fordulatát követelte, ami logikusan csak Hitler dicséretét jelentené.
• A németeknek büszkének kell lenniük a két világháborúban harcolt katonáikra, mondta a minap Alexander Gauland, az AfD társ-listavezetője.
• A török származású szociáldemokrata államtitkárt, Aydan Özoğuzt Anatóliában kéne eltakarítani, mondta Gauland a nácik faji őrületének szóhasználatával élve.

Az aktivista a felsorolásra rázza a fejét. Inkább nem mondana semmit. Beatrix von Storch ugyanitt azt mondta a hvg.hu kérdésére, hogy ezen mondatok egy része „nem segített”. Az aktivista abban viszont biztos, hogy a menekültkérdésben kell / kellett a provokáció. Így lehet csak kiegyenlíteni a terepet, amelyen küzdeniük kell. Velük senki sem fair, pedig ők nem a muzulmánok ellen vannak, hanem az olyanok ellen, akik az iszlám tanításait a német alaptörvény felé emelik.

Alice Weidel és Alexander Gauland, az AfD listavezetői

Bernd von Jutrczenka/dpa

 Az AfD követel, Merkel már rég szállított

Miközben beszél, a főpályaudvar előtti tér másik oldalán afgánok és támogatóik tiltakoznak a Kabulba történő kitoloncolások ellen. A Merkel féle befogadó politikát már másfél éve leváltotta a szigor. Nem csak az EU–török-megállapodással igyekeznek elfojtani a migrációs nyomást, hanem háborús övezetekbe is visszaszállítanak embereket. Afganisztánban állítólag sok olyan terület van, ahol béke honol – biztosítja a közvéleményt a CDU.

Az AfD számára ilyen körülmények között a maximális szigor követelése marad. Beatrix von Storch – aki a minap Orbánnal szelfizett rajongóként az Európai Parlamentben – a főpályaudvar előtt a hvg.hu-nak elmondta: azt követelik, hogy a muzulmánok utcára vonulva tiltakozzanak a nevükben elkövetett terror ellen. A párt honlapján a szavazók 79 százaléka mondja azt, hogy minden muzulmánnak „részfelelőssége van az iszlám vadhajtásai miatt”, ha nem tiltakozik ellene hangosan.

Von Storch a főpályaudvarnál

Sok polgárral a főpályaudvarnál sem tud találkozni a tucatnyi aktivista. A politikusokat testőrök védik, a téren több rohamkocsival vonult fel a rendőrség. Kora délután vége is a rendezvénynek. Az AfD visszavonul. Tudják a központban, hogy a német pártok demokratikus konszenzusa ellen csak az ő támogatásukkal lehet tiltakozni. Nem annyira fontos, mit mondanak, elég az, hogy velük le lehet vezetni a gőzt, be lehet mosni Merkelnek. Hogy innen hogyan lehet építkezni, kérdéses, de most egy cél van: a parlamentbe bejutni.

Pár száz ember vonult az utcára ellenük, de a harc még jön

Wir schaffen das – mondhatják magukban kaján mosollyal Merkel elhíresült mondatát. Megbirkóznak a küszöbbel. Hogy Németország a kancellár ígéretének megfelelően megbirkózik-e a menekültválsággal, még egyáltalán nem biztos.

Szombat este Berlin központjában az antifa pár száz aktivistája tüntet az AfD ellen. De kire szavaznak, hogy megakadályozzák – kérdezek többeket, de vonogatják a vállukat. Voksolni azt kell, mondják. Majd valamelyikre csak behúzzák az ikszet, felelik, közben azt kiabálják, hogy

a rasszizmus nem alternatíva.

Németország – ahogy az a tüntetés méretén is látható – beárazta, hogy vasárnap a Bundestagba bejut az AfD populista párt. Még nem tudják, hogy mi vár rájuk. Valószínűleg az AfD politikusai sem. A kíméletlen harc onnantól megjelenik a parlamenti vitában is, és mindkét oldalról szintet fog lépni. Ennyi biztos.