A tudósok abban többnyire egyetértenek, hogy az első embercsoportok 15-20 ezer évvel ezelőtt érkeztek az amerikai földrészre, méghozzá Ázsia északkeleti részéből a Bering-földhídon át a mai Alaszka területére.

Az is ismert tény, hogy később a polinéziaiak élénk kereskedelmet folytattak az Amerika déli részén őslakossá vált népekkel. Sérgio Pena, a Minas Gerais-i Szövetségi Egyetem molekulagenetikusa szerint azonban a vándorlási hullámok pontos számát, kiterjedését és idejét máig homály fedi, annál is inkább, mert a paleoamerikainak - "ősamerikainak" - tekinthető népek roppant változatosságot mutatnak.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmány szerint a Pena vezette tudósok a paleoamerikai népcsoportok közül a mai Brazília délkeleti vidékén őshonos botocudokat választották ki vizsgálatuk célpontjául, sajátos, részben az ázsiai népekre jellemző koponyaformájuk miatt.

A botocudo indián törzsek javarésze mára teljesen kihalt. Tizennégy koponyamaradványon végeztek mitokondriális DNS-elemzést: a fogak belsejéből vették a mintákat, hogy minél inkább elkerüljék az esetleges külső fertőzéseket. 

Az eredmények azt mutatták, hogy tizenkét koponya DNS-betűsorrendje egy már korábban meghatározott paleoamerikai genomcsoportéval volt azonos. Ám két koponya olyan szekvenciakombinációt - haplotípust - tartalmazott, amely meglehetősen gyakori a polinéziai szigetvilágban. A "polinéziai haplocsoporthoz" való tartozás megerősítésére külön laboratóriumi vizsgálatot végeztek, és az újabb elemzés is alátámasztotta a korábbi megállapítást. 

A brazil molekulagenetikus szerint kész rejtély, hogyan lehetnek a mai Brazília délkeleti térségében egykoron őshonos nép DNS-ében polinéziai szigetlakókra jellemző génszakaszok. A tudósok egy része elképzelhetőnek tartja, hogy az amerikai földrész nyugati partvidékére több ezer évvel ezelőtt érkező polinéziai kereskedők valahogy átkeveredtek oda, ahol a botocudok is éltek, letelepedtek, majd keveredtek velük.

Ám ez a feltevés nem magyarázza meg, hogyan és miért keltek volna át az Andokon. Egy másik lehetőség az, hogy a Peruba szállított polinéziai rabszolgák közül néhányat tovább vittek Brazíliába. 

A titokzatosságot tovább növeli, hogy a polinéziaiak genomjához hasonló haplotípus Madagaszkáron élő népeknél is felbukkant. Márpedig 1817 és 1843 között 120 000 rabszolgát hajóztak be brazil kikötőkbe az indiai-óceáni szigetről: esetleg bizonyos géneket tőlük "örököltek" a botocudok. 

A tudósok további kiterjedt, sejtmagi DNS-vizsgálatokat tartanak szükségesnek ahhoz, hogy a botocudok ősi genomjának rejtélye megoldódjon.