A friss számítások szerint a két évvel ezelőtt becsült 70 milliárd euróval szemben - elsősorban a nemzetközi gazdasági válság okozta hatások, köztük a termeléscsökkenés miatt - most már csak évi 48 milliárdra kell tenni a kibocsátások 20 százalékos leszorítását 2020-ra az 1990-es bázisszinthez viszonyítva. A 30 százalékos csökkentés pedig évi 81 milliárd euróba kerülne uniós szinten.

Több EU-tagország (köztük Franciaország és Németország) és az ipar lobbistái már előre támadták a szerdán kiadott számításokat, mondván, hogy azzal a bizottság a magasabb vállalás felé tereli az EU-t, ami viszont újabb munkaerőgondokkal és a termelés unión kívülre helyezésének fenyegetésével súlyosbítaná a szektornak a válság miatt már így is nehéz helyzetét. Velük szemben a Greenpeace - másokhoz hasonlóan - azt olvasta ki a bizottság kalkulációiból, hogy a pótlólagos csökkentéssel az úgynevezett zöld növekedésnek, a környezetbarát termelésnek adnának teret, ami nem járna a válság miattinál számottevően nagyobb munkanélküliség-növekedéssel. "Ambiciózusabb célkitűzéssel a vállalatok felhagynának azzal, hogy szennyezve termeljenek hasznot, és áttérnének arra, hogy a zöld növekedésből szerezzenek nyereséget" - fogalmazott Joris den Blanken igazgató, aki szerint még nagyobb mértékű csökkentésre kellene törekedni.

Az uniós elemzést ismertetve Connie Hedegaard, az Európai Bizottság klímavédelmi felelőse kiemelte, hogy az azonnali politikai prioritás a nemzetközi gazdasági válság kezelése marad. A testület azonban azt szeretné, ha számításai alapján az uniós tagországokban vita indulna a kötelezően vállalt csökkentés szintjének esetleges emeléséről - mondta. Ez utóbbira akkor kerülhet sor, ha valamennyi feltétele teljesült - szögezte le Hedegaard, hozzátéve, hogy ez egyelőre még nem mondható el. 

Az EU a nemzetközi színtéren is vezető szerepet kíván játszani a klímavédelemben. Ezért vállalta 2020-ra a szén-dioxid kibocsátási szintjének 20 százalékos visszafogását, amelyet 30 százalékra növelt volna, ha más nagy nemzetközi kibocsátók is elkötelezik magukat egy hasonlóan ambiciózus mérséklés mellett. Utóbbi feltétel azonban nem teljesült, így az unióban vita indult arról, hogy növelje-e vállalását az EU egyedül, mások bevárása nélkül is. A bizottság növelést támogató álláspontjával szemben Rainer Brüderle német és Christian Estrosi francia ipari miniszter közös brüsszeli sajtótájékoztatójukon azt hangoztatták, hogy meg kell tartani a vállalás emelésének feltételességét. Nem született még egyébként döntés arról sem, hogy az unión belül hogyan osztják el a 27 ország együttes vállalását. 

Szerdai anyagában a bizottság több érvet is felsorakoztatott amellett, miért lenne fontos áttérni a magasabb vállalásra. Így emlékeztetett arra, hogy régebben a 20 százalékot az uniós gazdasági modernizáció egyik fő hajtóerejének tartották, de az alacsonyabb szénárak miatt ez a képessége korlátozottabb lett. Másfelől szem előtt kell tartani azt is, hogy a hosszabb távú, 2050-re tervezett csökkentés már 80-95 százalék lenne, és azt lehetőleg arányos időszakokra elérve kellene elérni. 

A bizottság felsorolta azokat az ötleteit is, amelyek elősegíthetnék az áttérést a 30 százalékos csökkentésre. Ezek közé tartozik az úgynevezett széndioxid-kibocsátási kvóták csökkentése, az energiatakarékosság még erőteljesebb ösztönzése, valamint az uniós pénzügyi eszközök célzottabb kihasználása. Külön vizsgálta Brüsszel az úgynevezett szénszivárgás alakulását, vagyis azt, hogy az uniós országok cégei EU-n kívülre helyezhetik szennyező üzemeiket. Úgy vélte, hogy ha a jelenlegi óvintézkedések, mint a többletkvóta és a nemzetközi kvótákhoz jutás megmaradnak, a 30 százalékra térés hatása e téren legfeljebb korlátozott lenne.