A fejekben tovább élő vasfüggöny

Különös évforduló - állapított meg a konzervatív Die Presse. Ausztriában 1989-ben három-négy hónapig tartott csak az örömteli hangulat, azután felülkerekedett a forgalom ugrásszerű megnövekedésétől, a munkaerőpiaci versenytől és a nemzeti jelleg elvesztésétől való félelem - idézte fel a lapnak nyilatkozva Rudolf Bretschneider közvélemény-kutatási szakember. A lakosság túlnyomó többsége később lassan felismerte, hogy a "keleti nyitás" saját gazdasági helyzetét is javította. Valódi hangulatváltozásról azonban nem lehet beszélni: bár a "szomszédokat" nem tekintik többé fenyegetésként a gazdaságra nézve, ellenben igenis annak a közbiztonságra nézve.

De nem csak Ausztriában él tovább az új helyzettel kapcsolatos bizonytalanság. Egy közelmúltban készült felmérés szerint az egykori keletnémetek 49 százaléka gondolja úgy, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban több jó dolog volt, mint rossz. Nem csoda - állt a cikkben - , hiszen filmek és televíziós show-műsorok táplálják a nosztalgiát, miközben a kommunista rendszer alatti korlátozások eltűntek az újságok címlapjáról.

Az egykori Kelet-Németország mellett a volt keleti tömb sok más országában, mint például Magyarországon is, elégedetlenség következett a fordulat után. Csak az utóbbi években kezdett növekedni az elégedettség, a gazdasági világválság azonban azzal a veszéllyel jár, hogy ismét felerősödik a nosztalgia és a "szabályozó" állam utáni vágy.

Bretschneider szerint a lakosság jelentős része elsősorban gazdasági téren érzékeli a nyitás előnyeit, kisebb hányaduk lát csak benne anyagi értelemben meg nem ragadható vívmányt is. Nyugtalanító az is, hogy sokan a szomszédok közül még mindig nem ismerték meg egymást - zárult a Die Presse cikke.

Ijesztő, hogy az osztrákok 22 százaléka szerint nem járt előnyökkel a vasfüggöny lebontása - idézett egy másik adatot a liberális Der Standard kommentárja. Ezt is szem előtt kell tartani, amikor a korszakváltó 1989-es év eseményeit ünnepeljük - írta a szerző. A húsz évvel ezelőtti, többnyire békés forradalmak jelentősége még nem rögzült eléggé a köztudatban. Egy felmérés szerint az osztrák, a szlovák, a cseh és a magyar fiatalok több mint hatvan százaléka úgy érzi, az 1989-es események nem voltak hatással az életére. Nyilvánvalóan félresikerült valami 1989 következményeinek közvetítésében. Akkor több százezren emelték fel a szavukat a diktatúrák ellen, megmutatva ezzel, hogy milyen sok múlik az egyénen. A mai, a politikától elkedvetlenedett, egyesek számára már "posztdemokratikus" időkben nem lehet elégszer emlékeztetni erre - írta a Der Standard.

Az egykori keleti tömb széthullása, majd az Európai Unió 2004-es és a schengeni térség 2007-es kibővítése óta sok szó esik az összetartozásról és a közös érdekekről - írta a Kurier. Ez mindenesetre igaz a gazdaságra, jó és rossz időkben egyaránt. Az osztrák gazdaság hatvan százalékban a világpiactól függ, legfontosabb piacai a szomszédságában vannak. Bármilyen különböző is a gazdasági helyzet és kultúra az egyes kelet-európai országokban, egy közös vonásuk van: az esély mindazok számára, akik most nem veszítik el a fejüket, hanem tanulnak a válságból.

"A vasfüggöny rég eltűnt. Maradt helyette egy önblokád, egy szögesdrót a fejekben" - folytatódott a cikk. Akár a hadsereg, akár a munkaerőpiac esetleges hosszú távú elzárása, az ok ugyanaz: a választók rossz hangulatától való félelem - írta közelmúltbeli osztrák politikai fejleményekre utalva. Visszafogottság és néha kihívó érdektelenség is rontja a képet. Ausztria volt az egyetlen uniós ország, amely a volt szovjet tagköztársaságokkal kötendő Keleti Partnerségről szóló májusi értekezleten csak nagyköveti szinten képviseltette magát - jegyezte meg a Kurier kommentárja.