A romló tendencia egyértelmű az elmúlt évtized adatai alapján – állítja az Unicef. A legalacsonyabb a gyermekszegénység aránya Dániában és Finnországban, kevesebb mint 3 százalék. Ezzel szemben az Egyesült Államokban és Mexikóban ez az arány több mint 20 százalék. Magyarország 9 százalékos gyermekszegénységi arányával a rangsor 9. helyén, a középmezőnyben áll, 3 hellyel a Cseh Köztársaság után, de 6 hellyel Lengyelország előtt.

Az adatok a relatív szegénységre vonatkoznak, amiről akkor beszélünk, ha a jövedelem az országos átlag felénél kevesebb. Az eredmények azt mutatják, hogy a világ leggazdagabb országaiban 40-50 millió gyermek nő fel szegénységben.

Miközben általában azt feltételezik, hogy a gazdag országokban folyamatosan csökken a gyermekszegénység, a jelentés arra utal, hogy mindössze négy országban (Ausztráliában, Norvégiában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban) állapítható meg jelentős csökkenés a 90-es évek eleje óta. Norvégia az egyetlen ország, ahol a gyermekszegénység már valóban „igen alacsonynak és folyamatosan csökkenőnek” nevezhető.

Az Unicef szerint gyermekszegénység arányát a társadalmi trendek, a munkaerőpiaci viszonyok és a kormányzati politika befolyásolja. A 13 adattal rendelkező OECD-ország vizsgálatából kiderül, hogy az egyetemi végzettséggel rendelkező anyák száma nőtt. Emellett emelkedett azoknak a gyermekeknek az aránya, akiknek édesanyja fizetett állásban dolgozik. A 13 országból 10-ben ez a helyzet, négy országban pedig az emelkedés elérte vagy meghaladta a 10 százalékot. Mindkét változás elvben növelheti a gyermekek számára rendelkezésre álló anyagi forrásokat. Ezzel szemben áll az a tény, hogy ugyanakkor a 13 országból hétben az alsó jövedelmi kategóriákban csökkent az apák jövedelme. Magyarország esetében az alacsony keresetűek körében mind az apák, mind az anyák foglalkoztatottsága és jövedelme csökkent a 90-es években.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a kormányoknak módjukban áll csökkenteni a gyermekszegénységi rátákat, és adatokkal bizonyítja, hogy a családtámogatási és szociális ráfordítások növelése egyértelműen csökkenti a gyermekszegénység arányát. A kormányzati intézkedések átlagosan 40 százalékkal csökkenthetik azt a gyermekszegénységet, amelyet egyébként a piaci tényezők okoznának. Magyarország esetében a támogatások több mint 60 százalékkal csökkentik a munkaerőpiacon egyébként megjelenő gyermekszegénységi arányt (23 százalék); a legalacsonyabb gyermekszegénységi rátát felmutató országok kormányai ugyanakkor 80 százalékkal vagy még többel csökkentik a piaci tényezők által kiváltott szegénységet. A legmagasabb szegénységi rátával rendelkező fejlett országok a "piaci szegénységet" mindössze 10-15 százalékkal csökkentik.