Peter Clemenza: "Oké, lelőtted őket. Mit csinálsz azután?"

Michael Corleone: "Leülök és eszem tovább."

(A Keresztapa I.)

Ha Orbán Viktor szíves elszólása nyomán tényleg készpénznek vehetjük, hogy hat hónap múlva esélyt kapunk leszavazni a rezsimjét, akkor akár meg is lepődhetnénk azon, mennyire nem látszik az izgalom az ellenzék pártjain. Persze mire föl is izgulnának, egyelőre nincs felmérés, amely azt igazolná, hogy a kormányváltást akarók találtak is volna kormányváltó erőt maguknak. A Fidesz továbbra is toronymagasan vezet, 42 százalék tartja a távolságot a pártokhoz; jó, soha ne mondjuk, hogy soha, a Fidesz még ebben a manipulált választási rendszerben is legyőzhető. Elvileg.

Gyakorlatilag azonban van egy kis gond. Bár csak hat hónap van hátra, Orbán balközép ellenzéke nemigen foglalkozik azzal az aprósággal, hogyan telik majd a győzelem utáni első pár nap, amikor rájönnek arra, amit mindig is tudtak, hogy továbbra is Orbán Viktor rendszerét kell működtetniük.

"Az Új Miniszterelnök körülnéz, és kormányának tagjain kívül csak fideszest lát" a legfontosabb posztokon – érzékelte a problémát Eörsi Mátyás nagy hördülést kiváltott két évvel ezelőtti írásában, melyben lényegében azt javasolta, hogy a NER alaptörvényét felváltó új, immár demokratikus alkotmányt a valódi népfelséget tükröző népszavazással szentesítse az új kormány. Ezt a magas labdát jó sokan leütötték, de az érdemi kérdésekre máig nem válaszoltak: milyen közjogi megoldással lehet jövőre kiiktatni az intézményes orbánizmust? Ki kell-e egyezni valamilyen formában a Fidesszel, annak szavazóival, bebetonozott elitjével, preambulumba foglalt alapértékeivel? És ha bátran, hangosan deklaráljuk a "nem"-et, mégis milyen reális kormányzati mozgástérre számítsunk, mondjuk a költségvetés vagy a trafiktender meghirdetett annulálása témakörében?

Bár több médiában is felbukkant valamilyen formában a kiegyezés-vita, a nemrég szövetséget kötött MSZP és Együtt – Mindig Elfelejtjük Mi Is A Nevünk szövetség vezetői nyíltan elmaszatolják ezeket a kérdéseket, sőt, a nagyobbik párt kormányfőjelöltje még ránk is kacsint: ti csak szavazzatok ránk, a többit mi majd elintézzük. "Amikor megkérdezték, hogy a hatalomváltás esetén mi lesz a bebetonozott emberekkel, Mesterházy sejtelmesen csak annyit mondott: vannak szép és kevésbé szép megoldások, de természetesen csak a demokratikus jogállamon belüli lépésekről lehet szó, de nem kell izgulni, a kreatív, tehetséges fiatal jogászok már dolgoznak rajta..." – olvasható egyik közéleti szerepléséről.

Véletlenül sem izgulunk. Kevés megnyugtatóbb dolog létezik annál, mint amikor MSZP-közeli kreatív, tehetséges jogászok valamilyen problémát meg akarnak oldani, a demokratikus jogállamon belül.

Az már egy kicsit nyugtalanítóbb, hogy az MSZP elnöke a jelek szerint komolyan azt gondolja: bár "Orbánnal, Simicskával nem lehet kiegyezni", azért "a Fidesz-szavazóknak érezniük kell majd, hogy nem akarják őket kirekeszteni", és a Galamusnak is megerősítette: "...közös ügyeink megvitatásából senkit sem lehet és nem szabad kizárni. (…) Nem szabad egyenlőségjelet tenni a Fidesz vezetői és szavazói, támogatói közé." Ez remek elgondolás, csak arra a teljesen elhanyagolható apróságra nem ad választ, hogy a 2014-es parlamentben nem a Fidesz szavazói, támogatói ülnek majd, hanem országgyűlési képviselői, vezetői, akik szerint ők a haza, nem lehetnek ellenzékben, és úgy fogják kiröhögni a feléjük kinyújtott kezet, hogy beleremeg az addigra felújított Kossuth tér.

"Azt gondolom, hogy az új Magyar Köztársaság alkotmányának megszületése nem kétharmad kérdése. Fel kell építeni azt a társadalmi erőt és támogatást, amely – ha szükség van rá – akár kikényszeríteni is képes az új alkotmány elfogadását" – olvassuk cikkében az újabb maszatolást. 2014 áprilisa és kora ősze között számos korrekciós megoldást kell elfogadtatni, költségvetést kéne csinálni, miközben ugye él az orbáni alaptörvény – mégis mikor kéne társadalmi konszenzust keresni és találni az új alkotmányhoz? És tényleg azoknak a konszenzusát fogja keresni a baloldal, akik vagy támogatták az új alaptörvényt, vagy közönyösen beletörődtek?

"Végül pedig akár népszavazással is le lehet zárni az alkotmányozási folyamatot" – önt belénk reményt Mesterházy Attila, aki nyilván titkárnőjével húzatná ki az alaptörvényből a következő passzusokat: "Új Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (…) Nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről."

Az MSZP-nél is zavarosabb alku-, ill. kiegyezésügyi kommunikációt folytat az Együtt első embere és a szövetség kampányfőnöke. Az ismert trash-művészeti performansz miatt kevesen figyeltek Bajnai Gordon legutóbbi beszédének fontos fordulataira: "Orbán Viktorral, Simicska Lajossal, az Orbán-rendszer párttitkáraival, a polippal nincs kiegyezés. (…) Nincs velük engedékenység, és nincs gesztus, és ami legfontosabb: azok után, amit tettek, számukra nincs visszatérés. (...) De a szabadságharc után, ha őket elzavartuk, akkor semmire nincs nagyobb szüksége Magyarországnak, mint egy új Kiegyezésre. (…) ennek az új Kiegyezésnek a szilárd alapja az, hogy újra kell kötnünk a szolidaritási szerződést a magyar társadalomban." Világos beszéd, ha önmagában vesszük: nem keresik a Fidesz kegyeit, az új, nagy ká betűs Kiegyezést a baloldal önmagával fogja kötni, nyilván szociális és munkaügyekben.

Jó. De akkor mit kezdjünk ezzel a tavaly szeptemberi közszereplésével: "ha nem lesz kétharmad, akkor (…) olyan ajánlatot fogunk tenni a friss ellenzéknek, amit az nem tud visszautasítani", ha "világos és egyértelmű" többségük lesz, akkor "az új kormánynak a változtatást valamilyen politikai alkuban el kell majd tudnia érni." Szigetvári Viktor is erről beszélt nemrég az ATV-ben: "...ha nem lesz kétharmados, csak feles többségük a 2014-es választások után, akkor a kormányozhatóság érdekében le kell bontani a kétharmados bebetonozottságot, ehhez néhány kérdésben békét kell kötni a Fidesszel. A Bajnai Gordon által korábban hivatkozott 'visszautasíthatatlan ajánlat' lényege, hogy a Fidesznek is lesz felelőssége abban, ha az ország kormányozhatatlanná válik."

Vegyük át még egyszer, amit idáig az Együtt-től megtanultuk. Egyrészt Orbánékkal nincs alku, nincs kiegyezés, húzzanak el (sőt, mivel ez valamiért rajtunk fog múlni, még a visszatérést sem engedjük számukra), a választóikkal viszont tárgyalnánk. Másrészt a Fideszt nagyon is alkura akarjuk kényszeríteni, pár kérdésben békét akarunk kötni velük, különben övék is a felelősség. Na mostan nem kell különösebb éleslátás annak felismeréséhez, hogy a Fidesz – és velük, hozzájuk csatlakozva: a jobbszél – előbb szervezi meg magát újra a főbb köztereken, mintsem hogy az MSZP-vel, Bajnaiékkal bármiféle alkut kössön. Ehhez az égvilágon semmilyen érdeke nem fűződik, hiszen az intézmények, a vazallusok rájuk csak várnak majd. Egy-két év baloldali alkotmányos és parlamenti töketlenkedés után pedig a hálás nép előrehozott választásokkal kényszeríti majd ki a nagy visszatérésüket.

Ne feledkezzünk meg az ismét hiperaktív Gyurcsány Ferenc pártjáról sem: Vadai Ágnes szerint a DK nemes egyszerűséggel "nem fogadja el legitimnek" a Fidesz alkotmányát, amelyet így szépen lecserélne egy másikra, olyanra, amelyik "összeköti a magyarokat és senkit nem rekeszt ki a nemzetből" (mert ez vele a fő gond, hogy nem köti össze eléggé a magyarokat?). A hogyanról nemigen esik szó, úgyhogy csak remélhetjük, hogy a párt számára inkább Gyurcsány üzenete lesz a döntő: új alkotmányhoz bizony kétharmad kell, "ha meg nem lesz, akkor szerintem nincs olyan politikai, jogi csűrcsavar, amely lehetővé tenné az alaptörvény egyszerű többséggel megvalósított bármilyen módosítását, hatályon kívül helyezését." Ez ilyen egyszerű.

Egy dolgot nem vesznek figyelembe A Keresztapa ismert fordulatát ironikusan idéző E14-es politikusok: azt, hogy visszautasíthatatlan ajánlatokat tényleg csak maffiózók, ill. maffiaállamot működtető politikusok tesznek másoknak, ahogy azt Magyar Bálint fontos írása plasztikusan be is mutatja. Demokráciában a győztes opciókat, racionális lehetőségeket kínál, elveihez ragaszkodva tehet vagy nem tehet gesztusokat, de nem zsarolhat kormányozhatósági "felelősséggel", nem fenyegethet erőből, nem kreálhat előre vélt win-win helyzeteket.

Egy Mesterházy, Bajnai vagy Gyurcsány vezette ellenzék nem várhatja, hogy a (jobb)közép, de akár a bizonytalan tábor hirtelen keblére öleli. De a következő kormánynak nem is az ország kulturális kettéosztottságát kell megoldania. Ha valami csoda folytán jövőre megdől a Fidesz hatalma, nyilván jó lesz pár hónapig egy olyan köztársaságban éldegélni, amely nem szól bele a magánügyeinkbe. Az intézményi keretek mozdulatlansága, a tehetetlenség és az opportunizmus azonban hamar arra csábíthatja a győzteseket, hogy csak beleüljenek a készbe, és elkezdjenek alkalmazkodni a Fidesz világához (már ha ezt eddig nem tették meg, ld. rezsicsökkentés, devizahitelesek, államosítások stb.). Ezt csak egy nem balos, nem korporatív új párt tudná kivédeni, amelyik azonban még nincs a piacon.

Ha megvan a kétharmad, lehet alkotmányozni. Ha ez a fontos, akkor tessék elkezdeni ezért és úgy kampányolni. Ha nincs meg a kétharmad, akkor tessék vért izzadni minden jogalkotási napon. A fideszizmus folytatására, pláne balos korrekciójára, hatalomtechnikai háttéralkuk megkötésére azonban az égvilágon semmi szükség. Akkor inkább bele se vágjanak.