Nem, a patika nem egyszerű bolt. Vagy pláne nem egyszerű árusítópont, hová jutnánk, a végén még végig kellene gondolni, hogy ahol árucikk cserél gazdát, és az az áru – esetünkben: gyógyszer – valamennyibe kerül, ott bizony nyílt színi kereskedés zajlik. Valaki hívjon rendőrt!

Nem, ekkora horror nem történhet meg a NER-ben, hogy a gyógyulásnak ára van. Az egészség, akárcsak a kultúra vagy az oktatás, nem lehet terepe az üzleti szemléletnek, úgyhogy Szócska Miklós csak következetes, amikor úgy nyilatkozik, hogy "a patika nem egyszerű árusítópont, hanem egy olyan népegészségügyi találkozóhely, ahol kiteljesedhet a gyógyszerészeknek az ellátásban, a népegészségügyi mozgósításban vállalt szerepük."

Sok mindent gondoltunk eddig a gyógyszertárról sorban állás közben, de hogy "népegészségügyi találkozóhely" lenne? Ahol a patikusnak szerepe teljesedik ki? Azt sem hittük volna valószínűleg, hogy a patikusnak eddig is munkaköri kötelessége volt részt venni valamiféle "népegészségügyi mozgósításban", aminek a jelek szerint most eljött az intenzívebb fázisa: a gyógyszerész ezentúl a NER szíves felkérése nélkül is mozgósít, üzenetet továbbít, szociális életet él, hogy teljesíthesse a Szócska által számszerűsített Egyéves Tervet: egy évben hatvanmillió találkozás zajlik a patikákban betegek és gyógyszerészek között, így "hatvanmillió esélyünk van arra, hogy valamilyen népegészségügyi üzenetet továbbítsunk a lakosságnak".

A gyógyszerészek utoljára akkor léptek fel a rosszul felfogott saját érdekükben, amikor ezerrel fúrták a betegek érdekeit szolgáló patikaliberalizációt, ezt aztán felkarolta a győztes kétharmad, amelyet a nép kifejezetten azzal bízott meg 2010-ben, hogy leszámoljon a patikaliberalizációval, az SZDSZ utolsó bosszújával a magyarságon. A fülkeforradalmi kormány pedig, amely hamar rájött, hogy nincs a népgazdaságnak olyan területe, amit ne lenne poén beavatkozva szétbarmolni, rájuk erőltette a tulajdonlást, úgyhogy 2017 január 1-ig minden magyar patikának patikuskézben kell lennie, de csak max. négy. Ha több van, azt el kell adni.

Ha viszont valamiért nem sikerül, ill, nem akarózik a tulajdonszerzés (pl. az illető a gyógyszerekhez ért, nem a bizniszhez, vagy annyira azért ért, hogy lássa, nem túl nagy biznisz a gyógyszertár), akkor a patikus a lelke után a boltját is átengedheti az államnak, igaz, legutóbb garanciát kapott arra, hogy "a tőkealap közreműködésével államosításra nem kerül sor”. (Emlékeztetőül egy másik garancia, a választási kampány idejéből: "A Fidesz megőrzi a nyugdíjak értékét, és megvédi a nyugdíjpénztárakat.") Ha tehát 2017-re nem lenne meg a működtetéshez szükséges tőke, akkor "értelemszerűen az ilyen gyógyszertáraktól a működési engedélyt vissza kell vonniuk a hatóságoknak".

Lehet tehát majd új pályázatot kiírni, lehet új, zárt, megbízható, állam-, párt- és családközeli kasztot létrehozni. Lesz majd népegészségügyi üzenete annak is. És akkor készülhetnek az új, dizájnos cégtáblák: "Itt hamarosan Népegészségügyi Találkozóhely nyílik."