Ez sokkoló – mondta minderre Thorne Lay, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i részlegének földtudományokkal foglalkozó professzora. Ő és kutatócsoportja jött rá az adatok utólagos elemzéséből arra, hogy 2009. szeptember 29-én történt egy 8,0 magnitúdós földrengés, amelyet eddig senki sem észlelt – írja a The New York Times. Lay most a Nature-ben publikálja kutatási eredményeit.

Lay állítja, ha most nem vizsgálják át a tavalyi adatokat, sosem derül fény a hatalmas földmozgásra. (Csak összehasonlításul: Magyarországon az utolsó nagyobb földrengés Peremarton környékén 4,9-es erősségű volt a Richter-skálán, és már a 7-essel kezdődő erősségű rengések is hidakat dönthetnek össze, míg a 8,0-as és annál nagyobb erejű rengések hegyeket képesek összeomlasztani.)

Persze ahhoz, hogy egy ilyen erejű rengést ne észleljenek még a kutatók se, több tényezőnek is össze kellett játszania. Egyrészt távoli helyen, a Csendes-óceán kéreglemezeinél történt a 8,0-as erejű rengés, másrészt egy nagyobb rengés ezt a mozgást „elhomályosította”.

A nagyobb rengés 8,1-es erejű volt, és szintén 2009. szeptember 29-én történt a Szamoa-szigeteknél. A kutatóknak ezzel kapcsolatban két furcsaság tűnt fel. Keletkezett ugyan cunami a térségben, de ez nem hullámvölgyként indult el – ahogy a mérések szerint a földrengés típusából következett volna -, hanem hullámhegyként. Másrészt egy kis sziget, Niuatoputapu nem délnyugatra mozdult el két-három centivel, hanem 40 centivel keletre „ugrott”. Ez utóbbi furcsaságot Új-Zélandon vette először észre John Beavan geofizikus, a GPS-adatokat elemezve.

A nagyobb erejű földrengés, a 8,1-es egyébként olyan cunamit indított el, amely több mint száz ember életé követelte a Szamoán és a Tonga-szigetek vidékén.

A nagyobb földrengés azonban elfedte a valamivel kisebb, 8,0-as erejű mozgás hatását, amely egyébként is két kisebb, 7,8-as rengésből tevődött össze. A kisebb rengések a Tonga-hasadék környékén következtek be, szintén az óceáni lemezeknél, ott, ahol eddig nem sejtettek a tudósok veszélyes földmozgásokat.

Végül Lay professzor vizsgálta meg az adatokat, és kiderítette, hogy a második földrengés 45 másodperccel az első nagyobb mozgás után következett be, és így magyarázhatók meg a furcsa jelenségek a térségben. Ő bizonyította be azt is, hogy a második rengés két kisebből tevődött össze.

Mindez a kutatóknak 4,5 havi munkájába került- nyilatkozta Lay a New York Timesnak. Dr. Lay és Dr. Beavan most két külön kutatócsoport élén dolgozva két különböző tanulmányt is készített az eseményekről, ezek a Nature legújabb számában fognak megjelenni.