Különös kísérletet végeztek a Nature Physics szaklap cikke szerint nemrégiben tengerentúli kutatók. Sikerült megolvasztaniuk és újra megszilárdítaniuk a gyémántot, és így olyan darabokat nyertek, amelyek folyékony gyémántban úsztak.

A kísérlet azért különleges, mert normál körülmények között, a Földön nem lehet cseppfolyósítani a gyémántot. A szénnek ez a tiszta vegyülete ugyanis nem olvad meg alapesetben, hanem előbb grafittá alakul, aztán válik folyékonnyá - melegítés hatására. (Mind a grafit, mind a gyémánt szénatomokból áll, de a kristályszerkezetük teljesen más, ezért is különbözik egymástól a két anyag.)

Ha azonban nemcsak magas hőmérsékleten olvasztják, hanem óriási nyomásnak is kiteszik ezt az anyagot, akkor sikerülhet folyékony állapotú és újra megszilárdítható gyémántot kapniuk a tudósoknak, anélkül, hogy grafittá változna a másik szénvegyület.

© AP

Ilyen körülmények pedig az Uránusz és a Neptunusz bolygókon is előfordulhatnak, vagyis könnyen lehet, hogy gyémántóceánokon gyémántjéghegyek úsznak Naprendszerünk távoli planétáin.

A Nature Physics-ben leírt kísérlet tanúsága ugyanis az volt, hogy a parányi megolvasztott gyémánt hasonlóan viselkedik a vízhez. A víznek ugyanis a szilárd változata (jég) a folyékony vizen úszik, mert a jég sűrűsége kisebb. Pontosan ugyanez a helyzet a gyémánttal, csakhogy körülbelül 50 ezer Celsius fokon, és a földi légnyomásnál, egy atmoszféránál 11 milliószor nagyobb nyomáson viselkedik így ez az anyag. 

A gyémánt olvasztása már korábban is sikerült a Sandia Nemzeti Laboratórium kutatóinak, de ők nem tudták megállapítani, mekkora hőmérsékleten vált cseppfolyóssá a szénvegyület. A mostani kísérletben azonban sikeresebbek voltak a kutatók, és a nagy nyomással megakadályozták, hogy grafittá alakuljon a gyémánt.

Ilyen extrém körülmények az Uránuszon és a Neptunuszon is előállhatnak, márpedig a folyékony gyémánt megmagyarázná e két bolygó furcsa mágneses tulajdonságait. E két planéta mágneses pólusai ugyanis 60 százalékkal eltérnek a földrajzi-geológiai pólusoktól. (Olyan, mintha a Földön nem az Északi-sark és a Déli-sark közelében lenne a két mágneses pólus, hanem például az egyik Texasban volna.)