A fekete arany nem tart örökké © sxc.hu

Az emberiség sok száz évig kizárólag fát használt energiaforrásként, majd megjelentek a vízimalmok, s egy idő után pedig a fafűtés helyét a szén vette át. Beindult az ipari forradalom. Megkezdődött az olajkitermelés, s a lehetőségek tárháza egyre bővült. A szállítmányozás földön, vízen és levegőben egyaránt felgyorsult, s egy ideig senki nem gondolt a hosszú távú következményekre.

Ma már más a helyzet. Az olajár soha nem látott magasságokba emelkedett, a fokozódó szén-dioxid kibocsátás pedig egyre több problémát okoz a Föld lakosságának. Az újfajta energiaforrásokra való váltás sikeressége három tényezőtől függ. Mikor tetőzik a világ olajkitermelése? Mennyire érzékeny a Föld klímája a fosszilis tüzelőanyagok használata következtében kibocsátott szén-dioxidra? S vajon az alternatív energiaforrások elérhető árúak lesznek-e majd?

A válaszokat a tudomány és a technikai fejlődés fogja részben megválaszolni, a másik rész már a politikusokon múlik.

A szakemberek többsége egyhangúan egyetért azzal, hogy az olajkészletek hamarosan kimerülnek. A vita tárgyát csupán azt képezi, hogy mikor. Az olaj iránti globális kereslet évi 1-2 százalékkal növekszik, jelen pillanatban pedig másodpercenként közel ezer hordónyi olajat termelnek ki világszerte. A pesszimisták – akik közül sokan olyan geológusok, akik korábban olajtársaságok alkalmazásában álltak – szerint az emberiség hamarosan eléri a kitermelés csúcspontját. Bizonyítékként M. King Hubbert amerikai geológus 1956-os jóslatát hozzák fel, aki 1970-re jósolta az amerikai kitermelés tetőzését. A szakember módszereit használva a pesszimisták szerint a világ termelése az évtized vége előtt éri el a csúcsot.

Az optimista tábor – akik főként közgazdászokból állnak – azzal érvelnek, hogy az olajkitermelés inkább a gazdaságtól és a politikától függ, mint attól, hogy mekkora készletekkel rendelkezik a Föld. Szerintük a technológiai újítások közbe fognak szólni, s a kitermelés üteme tovább fog növekedni. Azonban még a legjobb esetben is a század közepére biztos, hogy az a bizonyos csúcspont elérkezik. Az addig hátralévő idő meglehetősen kevés, tekintetbe véve, hogy addigra az Egyesült Államoknak termelése 40 százalékát más energiaforrásokkal kell helyettesítenie. Emellett pedig a klímaváltozások felgyorsulása miatt minden eddiginél gyorsabb váltást kell előkészíteni a nem-fosszilis tüzelőanyagokra.


Ha meg kell kezdeni az átállást, már egy sor környezetbarát megoldás várja, hogy leválthassa az olajat. Sok ezek közül már a gyakorlatban is működik. A Nap összesen 86 000 terawatt energiával látja el a Földet nap mint nap. Ez közel 6600-szor annyi energia, amennyit az emberiség egy év alatt felhasznál. A szél-, biomassza-, és nukleáris energia szintén számtalan ember szükségleteit elégítheti ki.

Természetesen az alternatív energiaforrásoknak megvannak az előnyei és a hátrányai. Az atomenergia ellenzői a radioaktív szennyezéssel riogatnak, a költségek pedig az áramszolgáltatóknak okozhatnak gondokat. A megújuló energiaforrások diffúzak, s nehéz belőlük olcsón kellő mennyiségű energiát kinyerni. Jelenleg a szélenergia vezeti a versenyt, világszerte a működő szélerőművek több mint 40 milliárd wattot szolgáltatnak, kilowattóránként mindössze 4,5 centért.

Sajnos a megújuló energiaforrásokat sokkal kisebb arányban használja az emberiség mint a fosszilis tüzelőanyagokat. Az Egyesült Államokban például az igényeknek mindössze 6 százalékát elégítik ki a környezetbarát megoldások. Az előrejelzések szerint pedig a globális energiaszükségletek a jelenlegi évi 13 terawattról 30-60 terawatt közötti éves szintre kúsznak majd fel a század közepére. Annak érdekében, hogy ezt az óriási igényt megfelelően ki lehessen elégíteni, a megújuló energiaforrásoknak sokkal nagyobb mértékben kell majd részt vennie a termelésben, s lassanként át kell venniük a fosszilis tüzelőanyagok szerepét.

Minek kell megtörténnie, hogy a váltás bekövetkezzen? Elsősorban a hatékonyabb energiafelhasználásra kell törekedni, leginkább azért, hogy időt nyerjenek az alternatív energiaforrások hatékonyságát fejlesztő szakemberek. A napelem panelek ára az elmúlt harminc év folyamán két nagyságrenddel csökkent. A szakértők szerint azonban a költségeknek a jelenlegiek századára kell zsugorodnia, mielőtt széles körben bevezethető lenne a napenergia használata. A nanotechnológia terén történő előrelépések segítséget nyújthatnak ehhez, újfajta félvezetőrendszerek kifejlesztésével, amelyek megnövelik a napenergia felhasználás hatékonyságát, sőt, talán arra is lehetőséget nyújtanak, hogy napfényből, szén-dioxidból és vízből különféle vegyi anyagokat, üzemanyagokat lehessen előállítani.

Az új környezetbarát energiarendszerek bevezetésének időpontja innentől csak attól függ, hogy az emberiség mennyire ítéli fontosnak az energiakutatás és fejlesztés szükségességét. Ahhoz azonban, hogy megfelelő időben megtehetőek legyenek a szükséges lépések, globális politikai egyetértésre van szükség a tudományos eredményeket és véleményeket illetően.