Az inductive power transfer (IPT = induktív energiaátadás) technológia lényege az elektromágneses indukció, amelyet Michael Faraday angol fizikus fedezett föl 1831-ben. Ennek segítségével vesz föl energiát az autóbusz padlója alatt elhelyezett akkumulátor, mégpedig a szekunder tekercsen keresztül.

A tekercset a sofőr a megállóba beállva kissé leengedi, így azt csupán néhány centiméternyi légrés választja el az aszfaltba besüllyesztett primer tekercstől. Ez a villamos hálózatról kap áramot, amely mágneses indukció útján áramot gerjeszt a busz padlója alatt lévő szekunder tekercsben. Ez az áram egyenirányítón keresztül jut el a busz akkumulátorába.

A primer tekercsben 20-25 kilohertz frekvenciájú váltóáram kering, így akár 60 kilowatt teljesítmény érhető el, amely már három perc alatt kellő mértékben feltölti a busz telepeit.

Az IPT különösebb műszaki fejlesztés vagy beruházás nélkül beépíthető a közlekedési hálózatokba, például buszvégállomásokon vagy átszállóhelyeken. Az érintkező nélküli rendszer megbízhatóan, súrlódás- és kopásmentesen működik, az indukciónak nem állja útját sem beton, sem aszfalt. Csupán havas vagy jeges burkolat esetén növekszik meg a légrés a primer és a szekunder tekercs között, ami teljesítménycsökkenéshez és a töltési idő növekedéséhez vezet.

Előnye az IPT rendszernek, hogy növeli a járművek hatósugarát, miközben csökken a buszok súlya. Ezáltal több utas szállítható, akiknek több hely áll a rendelkezésükre.