A csillag nem kevesebb mint óránként 2,5 millió kilométeres sebességgel száguld a galaxisközi űr felé, miután előzőleg már-már súrolt egy fekete lyukat (a fényt is elnyelő gravitációs erejű anyagkoncentrációt) a Tejút szívében – hozta nyilvánosságra a megfigyelést Warren Brown, a Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ (CFA) csillagászainak egyike. Ebben a központban figyelték meg a 80 millió éve lezajlott jelenség által meghatározott pályán haladó égitestet és a CFA honlapján adtak róla tájékoztatást.

A csillag, amely az asztronómusok kódrendszerében az SDSS JO90745.0+24507 azonosító jelzést kapta, annak idején egy másik csillaggal párban haladt a mintegy 7,67 milliárd kilométerre lévő, a Tejútrendszer központját alkotó fekete lyuk térségében.

Ahogy a két csillag a fekete lyuk óriási gravitációs erejének hatására mind gyorsabban keringett és közeledett annak központjához, egyikük beleszédült a lyukba, míg a másik tovább pörgött körülötte – méghozzá, mint az Warren Brown közleményében olvasható – feltehetően már óránként 33 millió kilométeres sebességet is elért, mielőtt kozmikus parittyakőként kivetődött volna új útvonalára.

A csillag jelenleg mintegy 180 ezer fényévnyi távolságra található a Földtől a Tejút Halonak nevezett térségében. Ahhoz, hogy ide eljusson, mintegy 80 millió fényéven keresztül kellett száguldania, alighanem ez magyarázza, hogy ma már alig 2,5 millió kilométer/óra a sebessége, és folytatja útját, amely a számítások szerint kivezeti galaxisunkból.

A szökevény csillag így elég messze van: egy fényév 9 454 milliárd kilométernek felel meg, ekkora utat tesz meg a fény egy év alatt. Összehasonlításul: a Hold valamivel több mint egy fénymásodpercre van a Földtől, a Nap 500 fénymásodpercre, a Tejútnak pedig – amely csak egyike a galaxisoknak – 130 ezer fényév az átmérője.

Balázs Lajos asztrofizikus, az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutató Intézetének igazgatója a hírrel kapcsolatban elmondta, hogy az amerikai tudósok a tucsoni obszervatórium MMT jelzésű távcsövével kutattak a világűr e térségében, amikor szinte véletlenül ráakadtak a szökési útvonalon és ahhoz szükséges sebességgel haladó csillagra. Az óránkénti 2,5 millió kilométeres (másodpercenként több mint 694 kilométeres) száguldás mintegy kétszerese a galaxisunk elhagyásához szükséges szökési sebességnek. A csillag pályája és sebessége alapján lehetett kiszámítani, mi is történt vele 80 millió évvel ezelőtt a Tejút központját alkotó fekete lyuk térségében. A szökési sebesség ismert fogalom, a Föld vonzásterének elhagyásához is szükség van bizonyos sebességre, de ehhez elég másodpercenként mintegy 11 kilométeres lendület.

Rendes körülmények között az égitestek a maguk galaxisán belül mozognak, ott tartja őket annak nagy gravitációs ereje. Az amerikai asztronómusok megfigyelése azért első a maga nemében, mert sikerült olyan csillagot észlelniük, amely a szökési sebesség mintegy kétszeresével halad a Tejútból kivezető pályán, tehát idővel bizonyosan el is fogja hagyni azt.