Az 1960-as Real Madrid - Eintracht Frankfurt Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK)-döntőt kisebb botrány előzte meg, mert a Német Labdarúgó Szövetség korábban megtiltotta klubcsapatainak, hogy olyan együttes ellen lépjenek pályára, melyben Puskás Ferenc is játszik.

Az ok természetesen Bernig vezethető vissza, az Aranycsapat csatára ugyanis azzal vádolta meg a nyugatnémet válogatottat, hogy az 1954-es világbajnoki döntőben doppingoltak a magyar csapat ellen, és többek között ezért tudtak nyerni 3-2-re.

2010 októberében kiderült, Puskás nem tévedett, mert az NSZK válogatott focistáiba valóban a pervitin nevű szert injekciózták be a döntő előtt. A kutatást ráadásul a Lipcsei Egyetem végezte, részrehajlásról és elvakultságról tehát nem lehet szó. A beszámoló szerint viszont maguk a focisták azt hitték, C-vitamint kapnak.

Akkor viszont még fel volt háborodva a nyugatnémet szövetség, és Puskásnak írásban, formálisan bocsánatot kellett kérnie, hogy egyáltalán létrejöhessen a meccs. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy az 1959-es után nem akart még egy BEK-finálét kihagyni.

Még szerencse, hogy nem így történt, hiszen a futballtörténelem egyik legjobb európai kupadöntőjének tartott találkozón 11 gól született, ebből négyet Puskás Ferenc szerzett, ami a mai napi rekord. Akárcsak a 135 ezres nézőszám.

„Puskás született gólvágó volt, mindig a kapu járt a fejében. Remekül lőtt, kiválóan helyezkedett, büntetőrúgásban pedig nem volt jobb nála. Nemcsak a Frankfurt kapusa nem tudott túljárni az eszén, hanem senki más sem" - mondta róla pár éve egykori csatártársa, Alfredo Di Stéfano.