A profi futball világában a sablonok szintjénél nem szokás lejjebb ásni, amikor az érzelmekről beszél valaki – fantasztikusan boldog vagyok, ez a győzelem többet jelent a három pontnál stb. -, de most azért nagyon behatoltunk volna André Villas-Boas lelkivilágába, miközben a Chelsea-Napoli visszavágót nézi (ha nézte egyáltalán). A találkozó legalább annyira a portugál tréner és ex-csapata történetéről szólt, mint a legjobb nyolc közé jutásról. Az első meccsen, még Villas-Boassal a kispadon, a Chelsea mindent bemutatott, ami a fiatal edző és első angliai csapata viszonyát jellemezte: kilátástalanság, lemondás, motivációhiány. A Napoli úgy nyert 3-1-re, hogy több is lehetett volna közte.

AP

Az edzőt nem sokkal később kirúgta Abramovics, és az a Roberto Di Matteo vette át ideiglenesen a csapatot, akinek edzői rutinja ugyan nincs, de hogy Villas-Boasnál sokkal jobban érzi a játékosok „frekvenciáját”, az nyilvánvaló. Vagy csak volt edzőjüknek akarták megmutatni az általa – kimondatlanul – öregnek, megújulásra szorulónak tartott keret tagjai, hogy megvan még bennük, amit ő nem tudott kihozni belőlük: nyugodtan nevezhetjük szimbolikusnak, hogy a Chelsea három gólját a rendes játékidőben Drogba, Terry és Lampard szerezték. (A Daily Mail honlapján pedig „A Chelsea-öregfiúk a nyolc közé masíroztak egy hősies „come back”-kel” cím virít.) Ők, akik már Mourinho egykori csapatában alapemberek voltak, és akik közül John Terry a visszavágó előtt adott nyilatkozataiban cáfolta, hogy bárki fúrta volna Villas-Boast. Szavak szintjén magára vállalta valamennyire a felelősséget a gyenge szezonért, hogy aztán a pályán a tettekkel is bizonyítson. A meccs után pedig már a magát igazolt játékos elégedettségével mondhatta: „Bebizonyítottuk, hogy igazi csapat vagyunk. Bámulatos volt látni, ahogy megy előre mindenki, igazi tűz volt bennünk. Legemlékezetesebb győzelmeim egyike ez a siker!”

AP / Paul White

Rárímelt erre Di Matteo is, akit úgy ölelgettek játékosai a találkozó után, ahogy Mourinho óta más edzőt nem nagyon szokás a Stamford Bridge-en. (Villas-Boas, ha ezt látta, talán tényleg úgy döntött, beszerez egy Chelsea-címert formázó darts-táblát.) „Volt már pár csodálatos élményem pályafutásom során, de ez a meccs be fog vonulni a klub történelmébe. Erőt meríthetünk belőle a szezon hátralévő részére.” – lelkendezett Di Matteo. Az erőre szükség lesz, mert a bajnokságban még azért is teperniük kell a kékeknek, hogy jövőre ott lehessenek a BL-ben.

Ha volt kissé lelombozódott tagja a Chelsea-nek szerda éjfél körül, az – szokás szerint – Fernando Torres lehetett, akinek ezúttal sem sikerült megtörnie saját átkát, pedig üres kapus helyzete is akadt. Talán ha a nyolc között valamelyik spanyol óriással sorsolják össze őket, a régi atleticós emlékek kihozzák belőle a csatárt.

AP / Paul White

José Mourinho eközben talán kevésbé szórakozott jól a Bernabéu kispadján, mintha a Stamford Bridge lelátóján üldögélt volna, mert a Real Madrid izgalommentes meccsen verte a CSZKA Moszkvát. 4-1 és 4-1 között van különbség, a londoni drámai, a madridi papírforma volt. És még arra sem tudjuk a választ belőle, mire lesz képes a Real, ha valamelyik gigásszal fut össze, mert a csoportkör után a 16 között is gyakran félgőzzel játszva, viszonylag sokat hibázva sétált át ellenfelén. A Madrid „barcelonai” szintű labdabirtoklással, irgalmatlan mennyiségű passzal fárasztotta az oroszokat, de közben maga is mintha belefáradt volna a tilitoliba: viszonylag kevés kidolgozott helyzete volt.

AP / Paul White

Ami csak azért érdekes, mert a szezon utolsó harmada következik és a Madrid gyakorlatilag turbó fokozatban robogott eddig végig a bajnokságon, kulcsemberei semmit sem pihentek, márpedig a legnehezebb feladatok most jönnek. Xabi Alonso az említett kulcsemberek közül „kipontozta magát” a következő meccsről, de Mourinho nem aggódik. „Majd Khedira, Lass vagy Sahin megoldja” – rendezte le a portugál, aztán körbeudvarolta Kakát, aki szerinte milánói fénykorában sem dolgozott ennyit, két csatáráról pedig azt mondta: nincs csatárkérdés, Benzema és Higuaín is egyformán jól végzi dolgát.

AP / Paul White

Nem volt rossz kör a nyolcaddöntőé, Messi ötöséről, a Barca és a Bayern heteséről, a Chelsea feltámadásáról sokat fogunk még beszélni. Mégis, legjobban azoknak tetszhetett a műsor, akik a változatos, sokszínű BL-mezőnyt szeretik az angol, olasz, spanyol dominancia helyett. Vannak favoritok, vannak titkos favoritok és van már most „győztes” kiscsapat a nyolcban – a pénteki sorsolásig mindenki írhatja magában egy igazán interkontinentális bajnokság számára ideális forgatókönyvét.