Tavaszi napsütés, de csípős őszi szél - ha költők lennénk, e meteorológiai metaforával vezetnénk fel a válogatott sajtófélóráját Telkiben. Szárazabban megfogalmazva: az elmúlt selejtezősorozatban napokra-hetekre felforrósította a közhangulatot a válogatott, a végeredmény azonban, mint negyedszázada mindig, lehűtötte a lelkesedést. A nyári Eb-n nem leszünk ott, így a bevált recept szerint kezdhettük a mantrát a magyar-finn meccs lefújása után: már a soron következő selejtezőre koncentrálunk.

Mégis afféle derűsebb nézőpontok látszanak kibontakozni a párbeszédekből, amit az ember a futballt követő ismerőseivel folytat, mert Egervári csapata legalább tartott valamerre, a „hátha ebből most lesz valami” türelmét az új évre is megelőlegzi a közvélemény a csapatnak. Ezért is lenne jó az évadnyitó felkészülési meccsen legyőzni a bolgárokat.

Stiller Ákos

A csapat tagjai a telki edzőközpont szállodájának előterében a már sokszor gyakorolt lezser visszafogottsággal és türelemmel válaszoltak a csoportosan faggatózó újságírók kérdéseire: ne írjunk mindent a nyugati modell javára, de láthatóan a médiaszerepléshez hozzászokott légiósok megtanultak összefogott sablonokban megnyilvánulni. Némileg kivétel Dzsudzsák Balázs, akivel annyi minden történt télen, hogy mintha még most is rohanásban lenne (nem csak az sugallja ezt, hogy neki egyedül nem volt ideje átöltözni a szereplés előtt egyenmelegítőbe), szemmel láthatóan pörög és pörgeti a gondolatait is, nem nagyon kell kérdezgetni.

- Hiányzik a meccsritmus, de erőben nem leszek elmaradva senkihez képest, hiszen kétnaponta játszottuk a meccseket a Dinamóval, ha nem volt meccs, akkor meg napi két edzéssel készültünk, biztos vagyok benne, hogy az erőnléttel nem lesz probléma. Hogy a játék pontossága - meg hasonlók - hogyan alakul, az más kérdés, de kifogásokat nem lehet keresni, mert a válogatott nem erről szól. A legjobbat szeretném nyújtani. A csapaton érzem az erőt, amit tavaly, sőt ilyenkor, a hosszú távollét után még jobban érzi az ember. Éhesek vagyunk, szeretnénk szerdán nyerni – darálja Dzsudzsák, hozzátéve: a nemzetközi torna hiányában ezeken a meccseken kell topra futtatni a formát a szeptemberi selejtezők előtt.

Túry Gergely

Dzsudzsák a télen igazolt az Anzsi Mahacskalából a Dinamo Moszkvába, a pörgős napok után már lecsengette magában a történetet. Nem érzi, hogy új csapatban van, a törökországi edzőtábor remek volt, és azt is elmondja sokadszor: örül, hogy itt lehet. A Dinamo Moszkva egy sikerorientált csapat, amellyel az európai porondra akar kijutni és versenyezni a Zenittel a bajnoki címért. Az Anzsi – előző klubja ellen – nem játszhat az első bajnokin, de a többit már alig várja. A rohanós interjú végén még egyszer a válogatotthoz kanyarodik és mond egy afféle bon mot-t: - Nekünk minden meccs vagy a túlélésről vagy a felkészülésről szól. Ez a szerdai is, meg kell ragadni az alkalmat és bizonyítani. A szezon elején mindig mindenki optimista, felesleges ezt túlragozni, úgy kell kimennünk a pályára, hogy nyerünk és kész.

Dzsudzsákhoz képest a 180 fokos ellentét Szalai Ádám, már ami a ritmust illeti. A Mainz csatára is ostromgyűrűben nézelődik jobbra-balra, alkatából adódóan a tudósítók feje fölött, de semmi túlpörgés nem érződik rajta, szépen összeálló szabatos – bár kevés frappáns fordulatot tartalmazó – mondatokkal válaszol. Szalai a Bundesligában szinte a teljes tavaszi és őszi szezont kihagyta térdszalagszakadása miatt, visszatérése óta a Mainz is feljavult, a csatárnak legutóbb már a gól is összejött, a szurkolók pedig a nevét éneklik. Csak a Mainz rosszabb helyezése miatt nem olyan az egész, mintha tökéletesen összeragasztották volna a tavalyi filmszakadás után a filmet.

Túry Gergely

- Nem kell – válaszolja a kérdésre, kell-e még a sérülés után félteni őt - , Európa egyik legerősebb bajnokságában játszom, a pályán vagyok, tehát már nem kell aggódni. Már az első edzések után túltettem magam fejben a sérülésen, tudtam, ha pályára engednek, azt jelenti, hogy teljesen rendben vagyok, innentől ezt a fejezetet le is zártam. Ugyanúgy belemegyek a párharcokba, mint a sérülésem előtt.

Szalait az edzője vezéregyéniségnek nevezte, aki viszi magával a többieket. A csatár ebből sem csinál nagy ügyet, azt mondja, örül, ha így látják. A magyar szurkolók meg nyilván annak örülnének, ha a válogatottban is vezér lenne. - Nekem is ez a célom, mint mindenkinek, aki a válogatottban pályára lép – „ragozza túl” a témát Szalai, aztán a válogatott taktikai felállásra – egy csatár, két csatár? – vonatkozó kérdést is rövidre zárja: - Sosem foglalkoztam azzal, hogy milyen felállásban játszom, csatár vagyok, olyan nagyon sok variáció nem lehet. Az elém rakott feladatot maximálisan elvégezni, ennyit szeretnék.

A legendássá vált tavalyi mainzi gólörömben Szalai a háromtagú „légzenekar” dobosa volt, a válogatottban pedig gitározást imitált a góljai után. Mi lesz a következő hangszer, kérdezzük szellemesen, de nincs nagy sikerünk vele. - Ezzel egyáltalán nem foglalkozom, majd ha annyira megy minden, hogy továbbra is meghívót kapok a válogatottba, talán el lehet kezdeni gondolkozni az ilyesmin.

Jó, akkor mi is túllépünk a témán és meghallgatjuk a szövetségi kapitányt. Egervári Sándor mint mindig, most is visszafogott, ami nála a büszkélkedésben is megnyilvánul, a tavalyi szezonra visszautaló kérdést egy „voltak hibák, de azért nem lehetünk elégedetlenek” szófüzérrel értékeli, innentől pedig már csak a jövő a téma. Az egy félévre jutó egy darab válogatott meccs nem az a mennyiség, amitől elragadtatott lehetne egy szakember, ő sem az, de ez van.

Túry Gergely

- Nem kényeztet el minket az UEFA, hiszen most találkozunk a csapattal, aztán legközelebb majd júniusban, ami nem ideális a csapatépítés szempontjából. De hát a többi csapat sem élvez előnyt, nekik is ugyanaz a menetrend. A lehetőségekhez képest jó választásnak tartom az idei ellenfeleket, a bolgárok után nyáron két Eb-résztvevő, Csehország és Írország ellen mérjük meg magunkat. A bolgár válogatott pedig új szövetségi kapitánnyal, új kerettel érkezik, nyilván acélosabb elszántsággal. Masszív, jó ellenfélre számítok. Itthon el sem kezdődött a bajnokság, de Dzsudzsák, Priskin vagy Korcsmár se játszott még bajnokit, arra nem számítok, hogy csúcsformában lesznek, arra viszont igen, hogy egységesek leszünk és nem egyéni villanásokkal, hanem összjátékunknak köszönhetően nyerjük meg a meccset. Reményeink szerint ezek a találkozók összecsiszolják a csapatunkat, mielőtt nekimegyünk a vb-selejtezőknek.

A kapitány a sorba rendezett gondolatok után hagy magának egy kis szusszanást, mert maradék kérdésünkre, hogy a külföldön futballozó válogatottak klubjukban kapott játékperceiben fejlődésre számít-e a tavalyihoz képest, a létező legrövidebb választ adja: - Igen.

Stiller Ákos

A válogatott tehát megkezdi a 2012-es évet. Pörög a forgatókönyv: a világ idén se ránk fog figyelni a futballporondon, de azért egy megszokott szezon eleji „bárcsak…”-ot elmormolunk. Tényleg ez a legkevesebb.