Randevú. A férfi sokat beszél. Igyekszik minél érdekesebb témákról beszámolni, szórakoztató lenni, saját magáról, a céljairól, a státusáról, izgalmas dolgokat vonultat fel. Önreklámoz. A nő pedig hallgatja és – jó esetben – megerősíti.

Valószínűleg nem is sejtik, hogy a férfi éppen a Cyrano-effektust gyakorolja: a férfiak minél választékosabban és változatosabban, szellemesebben beszélnek az udvarlási periódusban. A Cyrano-jelenség párja a Seherezádé-effektus, amelynek lényege, hogy folyamatosan fenntartsa a férfi figyelmét. Régebben úgy gondolták, hogy a kapcsolatok elején a nők azért beszélnek kevesebbet, mert passzívabbak a férfiaknál. Mára már világos, hogy az elköteleződés startjánál a nő arra kíváncsi, mit akar a másik, milyen az érzelmi háttere, milyen típus és mik a szándékai. „Felméri” a férfit.

Eltérő célok

Messziről indítva: a kezdeti női hallgatásnak evolúciós oka van, ami a szülői ráfordításból következik. A szex és az utódnemzés ugyanis a nő számára mindenképpen „költségesebb”. A terhesség, a szoptatás, a gondoskodás nagyobb befektetést igényel az ő részéről, ezért körültekintőbben kell eljárnia a párválasztás során. Ráadásul a nem kívánt terhesség, az abortusz sokkal nagyobb társadalmi elítéltséget is szül. Ha egyszerűen szeretnénk fogalmazni, akkor az evolúciós pszichológia szerint minden nemi különbség, motiváció és stratégia alapja, hogy a nőkből anya lesz, a férfiakból pedig nem.

Női- és férfiagy

„A nemi különbségekkel foglalkozó idegtudomány ma úgy gondolja, hogy nincsen, nem is volt eleve nőies és férfias agy, de vannak a nagy többségre jellemző nőies és férfias idegrendszeri működések. A férfi és a nő teste, biológiai és idegrendszeri működése sok tekintetben eltér, aminek a különböző szerepek magyarázzák a hátterét. Más az információfeldolgozás, a különböző érzelmi szűrők, az eltérő stresszre adott válaszok. Ezek a különbségek az evolúció során alakultak ki” – mondja Belső Nóra pszichiáter.

Hasonló agyak

Shutterstock

Az evolúciós pszichológia szerint a nő elsődleges célja, hogy az utódok életképességét növelje. Másképp, hogy megtalálja a megfelelő partnert ahhoz, hogy fel tudja nevelni a gyerekeit, és azok sikeresek legyenek. A hímnem mozgatója ezzel szemben az, hogy minél több utódban terjessze el a tulajdonságait. A fentiek miatt adott a konfrontáció: a nők nagy többségére a mai napig igaz, hogy fontosabb számukra a biztos érzelmi háttér, a férfiak pedig változatosabb szexuális életet szeretnének.

Ezeréves motivációk

A hosszú távú „eredeti” evolúciós cél viszont nem pusztán a szaporodási siker, hanem az erőforrások – ami ma elsősorban a pénz – birtoklása és biztosítása a szaporodási siker által. Ez régebben a sok gyerekhez, a nagyobb családhoz kapcsolódott. Ma viszont a párválasztást mozgató döntéseink többnyire nem kötődnek az utódnemzéshez. Miért tehát, hogy ugyanazok a motivációink, mint több ezer éve?

„Nem azért választunk magunknak vonzó, intelligens vagy gazdag partnert – nemtől függetlenül – mert sok gyereket akarunk, hanem mert ezek a tulajdonságok valamikor összekapcsolódtak a szaporodási sikerrel. Ezért rögzültek a pszichénkben és irányítják ma is a viselkedésünket. De alapvető motivációink továbbra is a létfontosságú erőforrások (táplálék, szexuális partner, társadalmi státus) megszerzésére irányulnak, anélkül, hogy ez befolyásolná az utódnemzést” – mondja a HVG Extra Pszichológiának Bereczkei Tamás professzor, az evolúciós pszichológia hazai kutatója.

Ki ne ismerné ezt az érzést?

Jó példa a nemek közötti különbségekre a féltékenység eltérő reakcióinak kialakulása az evolúció során. Egy férfinél – persze az apasági teszt megjelenése előtt – mindig csak valószínű volt, hogy ő az apa, míg a nőknél mindig biztos az anyaságuk. A nő félrelépésével viszont az apa elveszítheti genetikai képviseletét az utódokban, ráadásul előfordulhat az is, hogy értékes energiát és időt pazarol rájuk, miközben nincs is köztük vérségi kötelék.

A legjobb génekért

Shutterstock

A lényeg itt evolúciós értelemben az, hogy anno azoknak a férfiaknak a génjei terjedtek el nagyobb arányban a népességben, akik éberen őrködtek társuk szexuális hűsége fölött. Az utódokban megsokszorozódó gének között ott voltak azok, amelyek a féltékenységgel kapcsolatos viselkedés kialakulásáért felelősek. A kulcsot a nők szerelemféltéséhez az adja, hogy a férfi az energiáját, az anyagi ráfordítását harmadik személyre fordítja, és esetleg nem csupán szexuális, hanem érzelmi viszonyba is bonyolódik vele – így veszélybe kerül az utódok felnevelése. Az ipari társadalom előtti családokban az apa hiánya komolyan veszélyeztette a gyerekek életben maradását.

Tartósan fennmaradnak

A közelmúltban elvégzett kutatások szerint is a férfiak többségének féltékenysége elsősorban a szexuális aktusra koncentrálódik – vagyis saját apaságukkal kapcsolatos – a legtöbb nőé pedig akkor erőteljesebb, ha férjük túl sok időt tölt együtt egy másik nővel – vagyis veszélybe kerülhet az anyagi ráfordítás.

„Mindenki hordoz evolúciós alapstratégiát, amire rárakódik a kulturális-szociális minta és elvárás, a családi háttér, valamint persze a személyiség is árnyalja a képet. Szexuális motivációink és nemi szerepeink szorosan kapcsolódnak őseink szaporodási és szülői viselkedéséhez” – fogalmaz Bereczkei Tamás, hozzátéve, hogy azok a pszichológiai folyamatok maradtak tartósan fenn, amelyek valamikor növelték az utódok számát. „Ma már ezek a lelki folyamatok általában nem befolyásolják a szaporodás különbségeit, de továbbra is irányítják döntéseinket és választásainkat.”

Schäffer Dániel

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.