A Kolozsvári Állami Magyar Színházban tart előadást április végén Orwellia és a magyarság címmel a Mi Hazánk Mozgalom-tag Drábik János, ahol jelen lesz Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke is.

A sokak (például a TransTelex vezető szerkesztője, Víg Emese vagy György Péter esztéta) szerint szabadkőműves-talmudista konteókat rendszeresen emlegető Drábikot nem szabadna meghívni a színházba. György Péter szerint „a színháznak nem kötelessége, hanem kivételes lehetősége, hogy komolyan vegye az egykori igazgató, Tamás Gáspár emlékét, amellyel Drábik János tevékenysége és világképe egyszerűen nem fér meg”.

A teátrumot 30 éve vezető, és hamarosan a legmagasabb francia állami kitüntetésben részesülő Tompa Gábor ezekre a támadásokra a színház Facebook-oldalán válaszolt „Nyugtalankodik a Mainstream” címmel. Ebben azt fejtegeti, hogy a TransTelex és főszerkesztője (valójában Víg nem főszerkesztő, hanem vezető szerkesztő) sérti a vélemény- és kifejezési szabadságot.

„Van egy tiltó listája, hogy kivel lehet szóba állni és kivel nem? Hogy kiket nem szabad meghívni a Kolozsvári Magyar Színházba? Hogy milyen témáról illik beszélgetni és mi lehet a megengedett vélemény? Talán bűn szembesíteni különböző, egymástól esetleg homlokegyenest eltérő véleményeket a történelem régebbi vagy újabbkori eseményeiről, vagy bármilyen közéleti témáról egy nyílt beszélgetésen?”

Tompát mindez tehát a cenzúrára emlékezteti. Hangsúlyozza: ő és a színház nem elkötelezett egyetlen ideológiának vagy pártpolitikának sem.

Az igazgató írását a következő megjegyzéssel zárja: „Vagy már készül a feketelistás Transtelex-kódex? Csak gyanítom, kik állnak a hátterében. Félek, hogy háromból eltalálom.”

A lap megkérdezte Tompát, hogy kire gondolt pontosan. „Hogy kire gondoltam? Nos, mindazokra, akik, amikor a véleményüktől, az egyetlen érvényes igazságként feltüntetett doktrínájuktól eltérő nézetekkel, esetleg más igazságokkal szembesülnek, azt rögtön összeesküvés-elméletnek bélyegzik” – válaszolta az igazgató.

Másutt azt írja Tompa, hogy „ha valakit meghívunk egy nyílt, azaz nyilvános beszélgetésre-vitára, legyen az megosztó vagy vitatott vagy káromlott személyiség, az nem jelenti azt, hogy föltétlenül egyet is értünk vele vagy kritikátlanul elfogadjuk az elméleteit. De van-e jobb alkalom bizonyítani akár az ellenkezőjét is, mint leülni vele szemtől szembe… hiszen bárki részt vehet és tényszerűen cáfolhatja az ott elhangzottakat, vagy elutasíthatja azokat, kritikailag viszonyulhat stb.”