A nyelvi, a vágási és a filmezési kérdéseket illetően is ötéves csapatmunka eredménye a Saul fia című film, amely nem a képekre, hanem a nézők képzeletére támaszkodva kívánja bemutatni az auschwitzi koncentrációs táborban másfél nap alatt játszódó történetet – mondta Nemes Jeles László filmrendező pénteken a 68. cannes-i fesztiválon tartott sajtótájékoztatóján a magyar versenyfilm bemutatását megelőzően.

A Saul fia – egyetlen kelet-európai és egyetlen első filmként – 18 filmmel versenyez az Arany Pálmáért, amelynek átadója május 24-én lesz. (Interjúnkat Nemes Jeles Lászlóval itt olvashatják!)

MTI / Kallos Bea

A film forgatókönyvét a Franciaországban történelem szakon végzett rendező a francia Clara Royer-val közösen írta egy tíz éve olvasott könyv alapján, amelyet a Sonderkommando tagjai által titokban írt és haláluk előtt elrejtett tekercsekről szól. Ők voltak azok a zsidó foglyok a koncentrációs táborban, akiknek a gázkamrákban megölt emberek tetemeit kellett eltakarítaniuk és elégetniük a krematóriumokban. Elszigetelten éltek a többi fogolytól, és miután néhány hónapig dolgoztatták, rendszeresen likvidálták őket. A rendező szerint a szövegek nagyon felkavaróak, de tárgyszerűek, olyan emberek tollából, akik tudták, hogy őket is meg fogják ölni. 

A film főhőse a képzeletbeli magyar Saul Auslander, a Sonderkommando egyik tagja, aki egy kisfiú tetemében saját fiát véli felfedezni, és innentől kezdve egy cél vezérli: megadni a végtisztességet a fiának. A film másfél nap történetét meséli el egyetlen emberre koncentrálva, aki a film elején érzelmileg már teljesen kiüresedett a hónapok óta tartó munkától. 

Ellentétben a korábbi holokausztfilmekkel, a rendező nem szép vagy klasszikusan érzelmes filmet szeretett volna csinálni, hanem az volt a célja, hogy a néző végigkísérje a főhőst a történet 36 órájában, mindenféle történelmi távolság vagy értelmezés nélkül. Nemes Jeles László meggyőződése, hogy nem lehet úgy megmutatni a holokausztot filmen, ahogy azt eddig tették, ezért elsősorban nem a képekre, hanem a nézők képzeletére kívánt támaszkodni.  

A film operatőrével, Erdély Mátyással közösen találták ki a képi világot, amelynek a lényege az volt, ogy "nem fogják megmutatni azt, amit lehetetlen megmutatni". Az operatőr elmondta, hogy ennek érdekében kizártak minden olyan elemet, amely a történet szempontjából nem volt lényeges. Nem tartották szükségesnek a környezetet vagy a történelmi kontextust bemutatni, kizárólag Saul történetét követi a kamera is, képileg csak az ő történetére koncentrál.

A főszerepet Röhrig Géza amatőr színész-költő játssza, aki filmrendezőként végzett Szabó István osztályában a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 15 éve New Yorkban él, ott ismerte meg Nemes Jeles László. Röhrig Géza egy újságírói kérdésre elmondta, hogy a Sonderkommando tagjai is áldozatok voltak, ők maguk nem vettek részt az emberek megölésében, kényszerítették őket a holttestek eltakarítására, ezért nem fogadható el az a sokak által mai napig hangoztatott álláspont, miszerint kollaboránsok voltak.  

Sipos Gábor producer arról beszélt, hogy sem Franciaországban, sem Izraelben nem sikerült koprodukciós partnert találniuk a film megvalósításához, amelynek oka szerinte elsősorban a film témája volt, amelyet "kockázatosnak" tartottak a külföldi partnerek. Az alkotást végül 321,6 millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap, amely a Laokoon Filmgroup gyártásában és a VisionTeam koprodukciójában készült a New York-i Claims Conference közreműködésével.