Elfriede Jelinek osztrák regényíró. 1946. október 20-án született a steiermarki Mürzzuschlagban.

Korán elkezdte zenei tanulmányait a bécsi konzervatóriumban, ahol orgonálni, fuvolázni, tanult, később felvette a zeneszerzés szakot. Zsidó származású apja vegyész volt, aki a náci időkben munkaszolgálatosként kutatást végzett, ennek köszönhetően nem küldték megsemmisítő táborba. 1964-től Elfriede a bécsi egyetemen színháztudományt és művészettörténetet tanult, ám tanulmányait hirtelen megszakította, mivel idegei felmondták a szolgálatot.

Az 1968-as évet teljes elszigeteltségben töltötte, szülei házába zárkózott, onnan ki sem mozdult. 1969-től viszont bekapcsolódott a diákmozgalomba, és a Manuskripte c. folyóirat holdudvarában rendezett irodalmi vitákba. 1971-ben a bécsi konzervatóriumban elvégezte az orgona szakot. 1974-ben a Presse pályázatán első díjat nyert darabjával: „Amikor a nap lemegy, ez egyeseknek már a munkaidő vége”. 1974-ben férjhez ment Gottfried Hüngsberghez, aki a 60-as években Fassbinder baráti köréhez tartozott. Jelinek 1974-ben csatlakozott a kommunista párthoz, amelynek 1991-ig volt tagja. A 70-es évek végén számos rádiójátékot írt, fordított, lírai esszéket alkotott. 1980-ban Kizártak címmel írt regényt, amelyet két évvel később megfilmesítettek.

Magyarul megjelent kötetei: a Kis csukák és A zongoratanárnő. Ez utóbbiból készült a világhírű "A zongoratanárnő" című film, Michael Haneke rendezésében, Isabelle Huppert, Annie Girardot és Benoit Magimel főszereplésével.Társszerzője volt a Malina c. film forgatókönyvének.





Az utóbbi tizenöt év irodalmi Nobel-díjasai



1989 - Camilo José Cela spanyol regényíró. Teljes életművéért, művészetének gazdag és intenzív kifejezésmódjáért, amely részvéttel ábrázolja az emberi nyomorúságot.

1990 - Octavio Paz mexikói költő és esszéista. Művészete különböző kultúrák - az ősi indián, a spanyol és a modern nyugati kultúra - termékeny szintézise. A díjjal Paz lapkiadói munkásságát is méltányolta az akadémia.

1991 - Nadine Gordimer dél-afrikai írónő. Teljes életművéért, több mint három évtizedes írói munkásságért, briliáns stílusú elbeszéléseiért, melyeknek központi témája a faji kérdés a dél-afrikai társadalomban.

1992 - Derek Walcott, kreol és angol nyelven író trinidadi költő. Költészete szerencsésen ötvözi az európai, valamint a karibi költészetet, mindezt az afrikai líra elemeivel elegyíti, és gazdag költői képekkel tarkított nyelven fogalmaz.

1993 - Toni Morrison, amerikai fekete írónő. Regényeit gazdag képzelőerő és költőiség jellemzi.

1994 - Oe Kenzaburo, japán író. Sajátos képzeletvilág, mítoszt és valóságot elegyítő költői kifejezőerő jellemzi.

1995 - Seamus Heaney, észak-ír származású költő, esszéista. A mindennapok csodáit és a velünk élő multat felmagasztaló lírai szépségért és erkölcsi mélységért.

1996 - Wislawa Szymborska, lengyel költőnő és irodalomkritikus. Költészete ironikus, metszően pontos, az emberi lét mélységeit feltáró.

1997 - Dario Fo, olasz drámaíró, színész. Szövegei egyszerre szórakoztatóak, lebilincselőek.

1998 - José Saramago portugál író. Képzeletből, együttérzésből szőtt és iróniával átitatott példázatai újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illuzórikus, tovatűnő valóságot.

1999 - Günter Grass, német író. Fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be. Az Akadémia a XX. század egyik kiemelkedő irodalmi műveként emelte ki az 1959-ben megjelent "A bádogdob" című regényét.

2000 - Kao Hszing-csien, 1988 óta Párizsban élő, francia állampolgárságú kínai író. Munkássága egyetemes érvényű, keserű és nyelvi bravúrokkal ékes. Új utat nyitott a kínai regény- és drámaírásban.

2001 - Vidiadhar Surajprasad Naipaul, trinidadi születésű brit író. A lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért.

2002 - Kertész Imre magyar író. Munkásságáért, amelyben a történelem barbár önkényének kiszolgáltatott embert mutatja be. Auschwitz Kertész szerint nem véletlen, kivételes esemény, hanem végső, logikus fázisa annak a megalázásnak és rombolásnak, amelybe a modern világ az emberi lényt veti.

2003 - John Maxwell Coetzee dél-afrikai író. Regényeit jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik. Emellett az író könyörtelen kritikai szellemét és kegyetlen racionalizmusát emelte ki az Akadémia.



Az irodalmi Nobel-díj évszázada: a díjazottak listája