De most 57 képviselő az Államtanácshoz, a legfelső francia adminisztratív hatósághoz fordult és a rendelet visszavonását követeli. Ilyen képviselői mozgósításra egy kormányzati dekrétum ellen nem volt példa az elmúlt hatvan évben. Pedig a kormány az emberi életek megmentéséről beszél. Tavaly Franciaországban 3477 ember halt meg az utakon. 2010-ben, az akkori kormány hosszabb távon 2000 alá szorította volna le a közúti balesetekben elhunytak számát. Az első években javultak a számok, de 2013 óta romlik a trend.

A közvélemény-kutatások szerint a franciák kb. hetven százaléka mégis a sebességcsökkentés ellen van. Innentől egy kicsit bele kell élni magunkat a franciák lelki világába. Ők született szabályszegők. Nem fizetnek a parkolásért és minden sebességhatárt túllépnek, abban bízva, hogy az össznépi szokást a hatóságok is figyelembe veszik. És többnyire ezt is teszik. A hivatalosan 90 kilométeres maximumot engedő autóutakon, amelyek a teljes francia úthálózat 40 százalékát teszik ki, 400 ezer kilométerrel, eddig százzal döngettek. Mostantól csak kilencvennel mennek majd, de még ezzel, a hivatalos maximumot meghaladó sebességgel sem biztos, hogy egy kis teherautó meg tud előzni egy kamiont.

És itt a fő gazdasági indok!

A francia vállalkozások sofőrjei száguldoznak a hatékony biznisz érdekében és közben mobiloznak. A friss rendelet alapján, erre kevesebb figyelem irányult, de ez is fontos, a mobilozó sofőrtől elvehetik a jogsit – vagyis a munkaeszközét. De ha időben leteszi és csak a sebességtúllépéssel bukik meg, akkor is kap néhány büntetőpontot. A francia rendszerben három, látszólag kis közlekedési vétséggel már annyi pontot lehet veszteni, amennyi a jogsi megvonásával jár. Tehát ezért a hatalmas tiltakozás.

A tudományos sajtó persze a korlátozás mellett van, és vizsgálatok tucatjaival igazolja, hogy van összefüggés az engedélyezett sebesség túllépése és a súlyos balesetek között. De mivel minden francia gyorsan hajt, és a balesetek „úgyis csak másokkal történnek meg és nem velem”, a korlátozás ellen vannak. Egészen addig, amikor egyszer az ő családjukban is történik valami, ami eddig csak másokkal fordulhatott elő.