A jól öltözött hölgy magándetektív – de ugyanúgy lehetett volna tolvaj is. Az elegáns hotel recepciósa nem tudta, kivel áll szemben, mégis bemondásra kiadott neki egy új kulcskártyát, amikor éjfél előtt segítséget kért, hogy nem tud bejutni a szobájába. A trükk szinte mindig működik – írja tanulságos összefoglalójában a hamburgi Der Spiegel.

Hogy Magyarországon is így történne-e, arról megoszlott az általunk megkérdezett szakértők véleménye. „Ha nagyon veszekszik a vendég, a szervizorientált kolléga esetleg beadja a derekát” – hallottuk, de persze az sem lehetetlen, hogy betartják a szabályt, és ilyen esetben egy londiner vagy egy biztonsági ember kíséri a szobához az illetőt.

A kulcskártyás trükkhöz elegendő – megkockáztatjuk, a világ legtöbb hoteljében így van ez –, ha a próbálkozó tudja, milyen név tartozik a szobaszámhoz. Sokkal több ellenőrzést kevés portás enged meg magának. Jobb szállodákban már csak azért sem, mert az esetek többségében valódi vendég kér segítséget, nekik pedig a világért sem szabad kellemetlenséget okozni. Fokozza a recepciósok visszafogottságát az is, hogy ha igazi vendég sértődik meg, akkor hamar ott van az internetes értékelő portálokon a lesújtó vélemény. A kár többnyire nagyobb, mint az, amit diszkréten rendezni lehet a tolvajok áldozataival. A kedvező besorolás elvesztése az internetes rangsorokban súlyos átlagárcsökkenéssel vagy a későbbi áremelés lehetőségének elvesztésével jár – tudtuk meg Kollin Gergelytől, a Szállodaszövetség budapesti régiójának vezetőjétől.

A besurranásban utazók feltehetőleg nem tőlünk tudják meg, de egyik-másik szállodai vendégnek talán hasznos gondolnia arra, hányféle egyszerű trükkel juthatnak be illetéktelenek a biztonságosnak gondolt hotelszobába. Az említett pótkártyás próbálkozáshoz nem nehéz kifigyelni, melyik szobaszámhoz milyen név tartozik. Elég, ha valaki nyitott szemmel jár a takarítók kocsijai körül a folyosókon, vagy odafigyel, amikor a vendégeket lazán azonosítják a reggelinél vagy a wellnessrészlegben.

AFP / Malte Christians

Itt jön képbe az éppen most érvénybe lépő EU-s adatkezelési szabályzat, a GDPR – hívta fel figyelmünket Móricz Szilvia, a budapesti Aquaworld hotel marketingigazgatója. Immár nem kerülhet illetéktelen szemek elé egyszerre a két személyes adat (a szobaszám és a név). Átdolgozzák például a szobaasszonyok által használt listát, eltűnik a név a szobaszám mellől. Az pedig már régi szabály, hogy ha egy érdeklődő fel szeretné hívni az egyik vendéget, akkor a recepciós nem mondja meg a szobaszámot, hanem maga tárcsáz és aztán adja át a kagylót.

A hamburgi lap riportjában szereplő, cikkünk elején említett magánnyomozó, Bettina Herbst a müncheni Antares Defence nevű, egyebek mellett hotelbiztonságra szakosodott cég egyik vezetője készséggel beavatta az újságírót néhány további alakításába is. Szinte mindig bejön például, ha ügyesen színlelt kétségbeeséssel megszólítja a takarítót: „Jesszusom, a szobában felejtettem a mobilomat!” A logikus válasz persze az lenne: „Asszonyom, és hol a szobakulcsa?” – de nem, a személyzet kinyitja a szobát, sőt a színjáték további részében készséggel magára is hagyja a holmik közt keresgélő, szimpatikus hölgyet. A recepciósok pedig sorra dőlnek be annak is, amikor Herbst eljátssza a szerelmes feleséget, aki meg szeretné lepni a férjét, ezért titokban be szeretne jutni a szobába.

Nem nehéz elképzelni, mi történik akkor, amikor munkásruhás bűnöző bukkan fel a folyosón, és sürgős javításra hivatkozva nyittatja fel valamelyik szobát. A takarítószemélyzet a legtöbb szállodában külső cégek minduntalan változó alkalmazottaiból áll; aligha várható el tőlük, hogy összevesszenek a feltehetőleg hasonló alapon működő szerelőkkel.

A takarítókat persze éppúgy fel lehet készíteni az efféle trükkökre, mint a recepciósokat. A német lap riportjából mégis az derül ki, hogy az utazónak érdemes észben tartania, mi minden eshet meg. Már csak azért is, mert míg a wellnessrészleg színvonaláról vagy a reggeli változatosságáról könnyű tájékozódni az interneten, a hotelek biztonsági szintjét szinte lehetetlen megbecsülni. Kis pluszpontot jelent az, amit a vendégek általában kellemetlenségnek fognak fel: ha a lift nem indul el, a lépcsőház ajtaja nem nyílik kulcskártya nélkül, az részben távoltartja a szobák felé igyekvő tolvajokat. Maga a szállodás szakma azonban óvatosan bánik a biztonsági információkkal. Érthető: nem szeretnék elriasztani a vendégeket.

Az utazónak érdemes tehát komolyan vennie néhány olyan szabályt, amely nem kevéssé elcsépelt, mint a tolvajok trükkjei. Az értékeket tanácsos elzárva tartani. A Hotel Stars Union minősítő rendszer már 3 csillagtól előírja a központi széf meglétét. Ez általában a recepción van, és csak az abban elhelyezett értékekért vállalnak felelősséget. Sajnos a vendégek nagy része inkább vállalja a kockázatot, sőt a többség a szobaszéfet sem használja – tapasztalja Kollin Gergely.

Stiller Ákos

Jó tudni persze, hogy ha eltűnik valami a szobából, akkor a technika mai állása mellett elég jól megállapítható, mikor és melyik kártyával nyitották ki a szobát. A vendégnek tehát nem érdemes trükköznie, mert ha például kiderül, hogy rajta kívül csak egy megbízható szobalány lépett be a szobába, akkor a hotel nem ad helyt a panasznak, nincs kárpótlás. „Ajánljuk is mindig a rendőrségi feljelentést, mert egyrészt nyoma van az eseteknek, másrészt elriaszthat további kísértésektől” – mondja Kollin Gergely.

Az sajnos még nem általános, hogy laptop méretű páncélszekrénykéket bocsássanak rendelkezésre, lehetőleg beépített konnektorral, hogy tárolás közben tölteni is lehessen az eszközt. Ilyen védelem híján az utazónak érdemes úgy készülnie, hogy fontos, bizalmas adatait ne a számítógépén tárolja, hanem pendrive-on, amelyet már elzárhat vagy zsebre tehet, illetve a felhőben, persze jelszóval védve.

Érdemes elfelejteni a jó öreg piros-zöld kilincskártyát. Aki távozóban kiakasztja, hogy takarítást kér, az egyúttal a tolvajok figyelmét is felhívja, hogy üres a szoba. Amíg a szarkák dolgoznak, ők viszont kirakják a piros jelzést, hogy kéretik nem zavarni őket.

Az egyszerű trükkökhöz képest inkább csak ijesztően hangzik, de a gyakorlatban egyelőre nem tűnik veszélyesnek, hogy sikerült feltörni a világszerte szállodák tízezreiben használatos VingCard elektronikus zárrendszert. A szoftverfrissítés időközben megtörtént, de nem is ez a döntő, hanem az, hogy a tolvajok túlnyomó többségének nincs ideje és szakképzettsége ilyen hekkeléshez.

Vannak ugyanakkor egészen egyszerű módszerek: kihasználják, hogy a vendég nem csukja be jól maga után az ajtót. Ilyenkor a kamerán a biztonságiak (rosszabb esetben csak utólag) látják, hogy a tolvaj az emeleteken sorra nyomkodja a szobaajtókat, amíg nyitva nem talál egyet. Előfordul, hogy fürdőben szerzik meg a vendég szobakártyáját az öltözőből, és – folytatja a példák sorát Kollin Gergely – újabban ázsiai elkövetők okoznak a szállodáknak problémát, akik könnyen elvegyülnek a távol-keleti vendégek között, és így vadásznak az őrizetlenül hagyott értékekre.