"A közmunka kapu, amelyen keresztül be lehet lépni a segély világából a munka világába, ezért azt meg kell becsülni" – közölte még február végén Orbán Viktor Vásárosnaményban. Úgy tűnik, a kormány csodafegyvere ezentúl már nem jár fűnek-fának. Pintér Sándor belügyminiszter ugyanis beterjesztett egy törvénymódosítást, amelyben a kormány kiterjeszti – nem a közfoglalkoztatottak körét, mint azt Lázár János is többször ígérte, hanem a közmunkából kizártak körét. A módosítás elfogadása után már nem csupán azok nem kaphatnak közmunkát három hónapig, akik nem fogadják el az egyszerűsített foglalkozás keretében felajánlott munkát, de azok sem, akiknek a munkaviszonya előzőleg munkavállalói felmondással vagy közös megegyezés keretében szűnt meg.

hvg.hu

Nem teljesen világos, hogy ha valaki felmond vagy közös megegyezéssel távozik a cégétől, miért nem kaphat közmunkát három hónapig. Felmondhat valaki azért, mert már olyan szinten zsigerelik ki, hogy nem bírja tovább – ekkor az állam még egy kis extra nyomorúságot szolgáltat neki. A közös megegyezés azonban a legáltalánosabb lezáró fejezete a munkaviszonynak (a munkáltatónak nem kell megindokolnia, így nehezebb később bíróságon megtámadni, illetve közös megegyezéssel megszüntethető a munkaviszony akkor is, ha a munkavállaló amúgy felmondási tilalom vagy korlátozás alatt áll). Őket miért kell megkülönböztetni?

Az előterjesztés persze indoklást is tartalmaz. Először is "a közfoglalkoztatás elsődleges célja, hogy a közfoglalkoztatottakat visszavezesse az elsődleges munkaerőpiacra. A törvényjavaslat a közfoglalkoztatottak és az őket az elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztatni kívánó munkáltatók kapcsolatfelvételét segíti elő". Hogy ezt miért szolgálja a közös megegyezéssel felmondottak kizárása, nem teljesen érthető. A javaslat előadója, Pintér Sándor belügyminiszter szerint a cél "a munkavállalók elsődleges munkaerőpiacon történő tartása".

Azaz a kormány azt állítja, hogy aki felmond vagy közös megegyezéssel távozik munkahelyéről, annak a gazdaság virágzása miatt ma már el kell tudnia helyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, nincs rászorulva a közmunkára.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat legutóbbi gyorsjelentése arról tudósít, hogy 2015 áprilisában a 415 ezer álláskereső közül 192,5 ezer álláskereső volt jogosult pénzbeli ellátásra, akiknek 29,7 százaléka álláskeresési ellátásban, a többiek (70,3%) pedig szociális jellegű támogatásban részesültek. Az álláskeresők több mint fele (53,6%) semmilyen pénzbeli támogatást nem kapott.