A Kaposvári Törvényszéken zajló vagyonjogi pert a magyar állam indította a német érdekeltségű cég ellen az 1992-ben 99 évre - és további 30 évre meghosszabbíthatóan - kötött fölhaszonbérleti szerződés semmissé nyilvánítása érdekében, jogszabályba és jó erkölcsbe ütközés miatt. A pert a Magyar Állam képviseletében a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet kezdeményezte a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság privatizációjakor 7.725 hektárra megkötött földhaszonbérleti szerződéssel kapcsolatban.

A hétfői tárgyalás félórás csúszással kezdődött a tolmács késése miatt. A Németországból a tárgyalásra Kaposvárra érkező Ludwig Georg Braunt, a Hubertus felügyelőbizottságának elnökét és résztulajdonosát a kiemelt perek tárgyalásának szabályai szerint elsőként a tanút beidéztető alperes faggathatta. Az idő rövidnek bizonyult, és az esélyegyelőség érdekében az állam jogi képviselője is kérdezni kívánt. Ebből eljárásjogi vita keveredett, amit azzal sikerült lezárni, hogy a tanút beidézték a következő tárgyalásra is.

Ludwig Georg Braun kérdésekre válaszolva elmondta: 1976 óta jár rendszeresen vadászni a volt állami gazdaság területére, innen volt az ismeretsége annak korábbi vezetőivel. Mikor a gazdaság csődközelbe jutott, 581 millió forintos adósságot felhalmozva, a családját felkérték arra, hogy alakítsanak vegyesvállalatot az állammal közösen a további működőképesség megőrzéséért, ez lett a Hubertus Rt. (ma Hubertus Bt., amelyből időközben kiszállt az állam). 

A befektető szerette volna, ha az állami gazdaság földterületét is megvehetik, amit az akkori jogszabályok lehetővé tettek volna, de az állami vagyonkezelő nem engedélyezte. A térség vízgazdálkodásába és a gazdaság gépparkjának megújításába sürgetővé vált beruházás, valamint az erdősávok telepítése ugyanakkor hosszú távú megtérülést ígért, ezért kompromisszumos megoldásként született meg a "tulajdonosszerű" gazdálkodás megteremtéséért a hosszú távú haszonbérleti szerződés, amelynek alapja a szindikátusi szerződés volt - mondta a tanú.

A térség vízkormányzása ekkor átlagosan évi 23 millió forintba került, aminek vállalásáért cserébe a Hubertus nem fizetett piaci földhaszonbérleti díjat. Ekkor az átlagosan valamivel több mint 9 aranykoronás területért - hektáronként kétezer forinttal számolva - 18-20 millió forint földbérleti díjat kellett volna fizetni - hangzott el a tárgyaláson. (A Hubertus korábbi érvelése is arról szólt, hogy a Nagyberek vízkormányzása állami feladat, amelynek költsége összességében magasabb volt, mint amekkora lett volna az államtól bérelt területek földbérleti díja.)

A tanú szerint a privatizáció részleteivel - köztük a vízkormányzással - foglakozó szindikátusi szerződésnek és a földhaszonbérleti szerződésnek egymás nélkül semmi értelme nincs. 

Az állami fél jogi képviselője szerint viszont a kettőnek semmi köze egymáshoz: egyfelől a vízkormányzást a Hubertusnak nem közfeladatként, hanem a privatizációval együtt járó, átvett feladatként kellett végeznie, másfelől a hektáronként 10 forintos haszonbérleti díjjal megkötött földhaszonbérleti szerződés feltűnően aránytalan, ezért semmissé kell nyilvánítani. Már csak azért is, mert nincs érvényes rendelkezése a halászati, a bányászati, az al-haszonbérbe adási vagy a vadászati jog tekintetében sem - jelentette ki. 

A Hubertus jogi képviselője szerint természetes, hogy a jogszabályok hosszú távon változnak, ezért is szerepel a szerződésben, hogy ilyen esetekben - az eredeti célt szem előtt tartva - módosítható, de az állam képviselői nem hajlandóak leülni tárgyalni erről. A másik fél válasza erre az volt, ha semmis egy megállapodás, nem lehet tárgyalni a módosításáról. A per tárgyalása Ludwig Georg Braun tanúként való további meghallgatásával október 10-én folytatódik.