Nagyon nehezen tudjuk frissíteni a szakembergárdánkat" - vág a közepébe Zámbó-Kiss Zsolt, az úgynevezett vékonyrétegűnapelem-gyártósor berendezéseinek tervezésével, fejlesztésével és gyártásával foglalkozó 140 fős Energosolar Magyarország Kft. hr-vezetője. Mint mondja, a főiskolai, egyetemi tananyag legfeljebb érintőlegesen foglalkozik például a napelemgyártáshoz szükséges vákuumtechnikával, így a friss diplomások saját szakállukra szerezhetik csak meg a cég profiljába vágó tudást. Tapasztalatai alapján a technológiai iparban való boldoguláshoz szükséges gyakorlati tudást nem garantálja a jelenlegi felsőoktatás: nincsenek korszerű tanműhelyek, a tanszéki laborok sem minden esetben tudnak lépést tartani az élettel.

A nyári gyakorlatok is kimentek a divatból - ebben persze az is szerepet játszik, hogy Magyarországon alig akad olyan cég, amely finanszírozni tudná az efféle nyári munkákat vagy a gyakornoki programokat. Külföldi ösztöndíjat többnyire elméleti továbbképzésre lehet kapni. Zámbó-Kiss szerint jelentős gondot okoz az is, hogy a hazai mérnökképzésből szinte tökéletesen hiányzik a gazdasági szemlélet: "nem releváns szempont, hogy valamit költségkímélőbb, de műszakilag tökéletesen megfelelő alapanyagokból állítsanak elő".

A legnagyobb problémát mégsem a diplomás munkaerő tudáshiátusai vagy attitűdje okozza, hanem a technikusi, szakmunkási szint. "Szerszámkészítő, géplakatos, CNC-forgácsoló" - sorolja a hiányszakmákat Zámbó-Kiss, aki szerint az elmúlt húsz évben drasztikusan csökkent a gyakorlati szakmai képzés színvonala és egyáltalán a szakmunkák társadalmi presztízse.

"Az óriáscégeknél akár még szükség is lehet műszaki menedzserekre, de a félig mérnöki, félig közgazdasági képzésből kikerülők diplomája valójában nem igazán hasznosítható a magyar piacon" - említ egy negatív példát Varga Krisztina, a munkaerővel kapcsolatos tanácsadással foglalkozó Workplus Kft. ügyvezetője. A mérnöki munkaerő közvetítésére specializálódott szakember tapasztalata, hogy az it-szektor cégei nem feltétlenül a diplomásokra utaznak, sokkal inkább az olyan megszállott szakikra, akiknek gyerekkoruktól a számítógépek körül zajlik az élete, s akikből az iskola nem lúgozta ki a kreativitást.

A technológiai ipar más területein - Varga Krisztina szerint - már mérvadóbb a papír, amelynek megléte azonban még nem garantálja az elhelyezkedést. "Az olyan nagy cégek, mint a Siemens vagy az Audi például valódi nyelvtudást kérnek, és ebben a frissen végzett mérnökök, dacára a diplomához kötelező nyelvvizsgának, nem teljesítenek valami fényesen" - így a fejvadász. A tömegképzésnek köszönhetően ráadásul a szakmai színvonal is csökken, ami a bérmunkában vagy beszállítóként dolgozó cégeknél még nem feltétlenül jelent gondot, de a kutatás-fejlesztéssel is foglalkozó vállalatoknál már hiányolják a húsz éve még a minőség szinonimájaként emlegetett magyar mérnökök megalapozott tudását.