Az Országgyűlés hétfői ülésén Sebián-Petrovszki László szólalt fel utolsó előttiként, így foghíjas padsorok előtt, de felolvasta azt a történetet a Meseország mindenkié című mesekönyvből, amelynek végén egy pár lesz két királyfiból. A képviselő arra akart rávilágítani, hogyan válik szerinte gyűlöletkeltés tárgyává a kormánypárt részéről egy egyszerű mesekönyv.

Ha a genderelmélet kiszélesítéséről szóló beszédként harangozza be, akkor jó is lehetett volna, de így, mesedélutánnak, úgy gondolom, ebbe a házba ez nem való”

– kommentálta a felolvasást Latorczai János, a hétfői ülést levezető parlamenti alelnök.

A kötet ügye azt követően dagadt országos botránnyá, hogy Dúró Dóra, a Mi Hazánk politikusa homoszexuális propagandának kikiáltva ledarálta egy példányát. Az ügyben egy sor közéleti szereplő mellett még Orbán Viktor miniszterelnök is megszólalt, legújabb fejleménye pedig, hogy éles kiállásra késztetett több mint ezer pszichológust, akik szakmaiatlansággal vádolták neves kollégájukat, a könyvet kritizáló Bagdy Emőkét. Bagdy alaptalannak nevezte az őt ért vádakat.

Mitől olyan veszélyes egy mesekönyv, hogy valaki ledarálja?

Gyorsan szögezzük le: véleménye mindenkinek lehet, a könyvdarálás azonban jócskán túlmegy a véleménynyilvánításon. De mi lehet egy mesekönyvben, ami ekkora indulatokat kavar? A felnőttek vagy a gyerekek csinálnak nagy ügyet belőle, ha mássággal találkoznak? Szakértőkkel beszélgettünk a „homoszexuális propagandának" titulált Meseország mindenkié című könyvről.