Simon Anholt négy éve indította el a Good Country Indexet (GCI), 2015-ben Magyarország még a 61. helyen állt, a legfrissebb rangsorban azonban már a 12., rögtön Norvégia és Franciaország mögött, Belgium és Kanada előtt. Hazánk a tudomány és technológia terén a harmadik, kultúrában 19., egészség és jólét kategóriában a 33. a sorban. (A listát 25 ország 20 000 állampolgárának véleményének megkérdezésével készítik évről évre.) Anholt alaptézise, hogy

sokkal inkább számít az, hogy mennyit tesz az emberiség jövőjéért egy ország, mint azt eddig gondoltuk

– ő ez alapján rangsorol.

Kérdésünkre, hogy mire használhatják az országok az elkészült CGI-listákat, Anholt azt mondta, vannak, akik a nemzetközi közösségekhez való hozzájárulásuk mérésére használják, illetve látja azt is, hogy egyes országok kezdik felismerni külső hatásukat, és ez nagyszerű hír – tette hozzá. Anholt 53 országban dolgozott nagyjából 20 éven át, számos államfőnek, miniszterelnöknek adott tanácsokat, azt több korábbi interjújában is hangsúlyozta, amikor arról kérdezte a politikusokat, mit szeretnének elérni, a válasz mindig az volt, hogy növelni a versenyképességet, megvédeni a nemzeti érdekeket, több pénzt termelni. Tehát mindenki versenyezni akar, mert azt hiszik, ebből jön a gazdasági növekedés.

Szerinte azonban nem versenyezni kell, hanem együttműködni, a GCI is azért készül, hogy az államok minél hamarabb észrevegyék, hogy nem az számít, hogy egy ország mennyire sikeres, hanem hogy mennyit tesz az emberiség jövőjéért, az emberek megsegítése a cél. A szakértő korábban azt is mondta, meglátása szerint egyetlen globális szuperhatalom létezik, ez pedig a közvélemény, ezt a mai napig így gondolja. Úgy látja, az országok nemzetközi megítélése döntő hatással bír gazdasági és diplomáciai sikereikre. A nemzetközi közvélemény mérésével azt is láthatjuk, miben kell javulnia egy-egy országnak, vagy városnak, hogy sikeresebb lehessen.

Politikusok mellett Anholt olyan multinacionális vállalatokkal is dolgozott már, mint a Nike, az IBM, a Microsoft, a Coca-Cola vagy a Samsung, kérdésünkre, hogy állam- és kormányfőknek vagy óriásvállalatok vezetőinek könnyebb-e tanácsot adni, Anholt azt mondta, a tanácsokat emberek adják, jót vagy rosszat, nincs sok különbség abban, hogy egy ország vagy egy vállalat számára dolgozik.

YouTube

A politika jelenkori trendjéről, a populizmusról is kérdeztük Anholtot. “Azt gondolom, mindenféle politika mindig is populista volt, abban az értelemben, hogy megkísérelnek komplex válaszokat adni az emberek számára. De ha a populizmus azt jelenti, hogy a politikájukat arra használják fel, hogy szavazatokat szerezzenek és választásokat nyerjenek, hogy inkább a közvéleményt befolyásolják és ne a társadalmi jóért tegyenek, az bolondság és hosszú távon fenntarthatatlan."

– Trump, Salvini, Orbán, Putyin, olyan populista vezetők, akik nacionalisták, sokkal kevésbé a globális egész javára cselekszenek, inkább saját országuk jövője és sikeressége érdekli. Mit gondol erről?

– Nem értem, miért kell a nacionalizmust és az internacionalizmust egymást kizáró fogalmakként kezelni. Néhányakat jobban érdekel a saját környezete, míg mások a szélesebb képet tekintik fontosnak. Lényegében egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Nemcsak tolerálnia, hanem ösztönöznie is kellene a két tábornak egymást.

A nacionalistáknak inkább hálásnak kellene lenniük, hogy az internacionalisták az emberiség és a bolygó érdekeit tartják szem előtt, míg az internacionalisták érezzék azt, hogy nacionalisták gondoskodnak a nemzetállamokról és lakóikról.

Anholt egyszer azt mondta, az EU az emberiség egyik legbölcsebb kísérlete, ennek fényében pedig a Brexitet katasztrofális dolognak tartja. Végül kérdésünkre, hogyan lehet egy ország jó, azt válaszolta, az országok minden döntésük során vegyék figyelembe annak nemzetközi következményét is, próbáljanak inspirálni másokat. De az elhatározás nem elég, cselekedni is kell.

Így egy nap az egész világ jó lehet.

*

Simon Anholt a TEDxDanubia 2018 rendezvényén november 13-án tart előadást. Az esemény fókuszában a Mi lenne, ha…? kérdés áll.

(Képek: Simon Anholt előadásai, YouTube)