Január 16-án véget ért egy közel 160 éves történet a budapesti Nemzeti Múzeum kertjében: kivágták azt a mirigyes bálványfát, amely az egyik legrégibb fája volt a kertnek. A fa sorsának bevégeztével Debreczeni-Droppán Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum történész munkatársa szentelt megemlékező Facebook-posztot. A 123 centis törzsátmérőjű fát azért kellett kivágni, mert, mint azt a sajtó előtt elvégzett műszeres vizsgálat kimutatta, a fa balesetveszélyes, a törzse üreges, hatalmas repedések vannak rajta, kezd kiszáradni – beteg, öreg.

"Mi mindent láthatott ez a fa, amelyet talán az első 1855-57-es telepítés során ültettek, de legkésőbb az 1880-ban történt nagy kertrendezés alkalmával. (...) Számtalan babakocsit, játszó kisgyereket, szerelmes párt és tanuló egyetemistát figyelhetett meg hosszú élete során. Az alatta, mellette, közelében lévő padokon biztosan jónéhány országgyűlési képviselő cserélt eszmét párttársával, néhány parlamenti kérdés talán itt nyert megoldást az ő árnyékában, hiszen a legtöbb dolog már akkor sem a plenáris üléseken dőlt el, hanem egy-egy négyszemközti egyeztetés során. Biztosan látta Jókait, Mikszáthot és Tisza Kálmán miniszterelnököt", írja a történész.

A bálványfa (ma már invazív, káros fajtának tartják) túlélte az 1914-es nagy orkán, amely rengeteg fát kidöntött a kertben, és 1945-öt is, amikor a szovjet csapatok lőállásnak vágtak ki fákat. Most, 2018-ban ért véget a története.

Jauár 10-én jelentették be, hogy megkezdődik a budapesti Múzeumkert rekonstrukciója, nyár végéig be is fejeződhet. Felújítják a közműveket és a sétányokat, valamint a műemléki főépülethez illeszkedő új burkolatot alakítanak ki. Összesen 38 életveszélyes, elöregedett fát vágnak ki, és 25 nagyméretű új fát ültetnek.