“Számomra nem ismeretes a polgári engedetlenség, azt a jog sem ismeri” – nyilatkozta szerdán Trócsányi László a közmédiának. Az igazságügyi miniszter ezzel arra reagált, hogy a TASZ és a Helsinki Bizottság bejelentette, hogy nem tesznek eleget a héten elfogadott civilelhárító törvény rendelkezésének, és nem regisztrálnak. Trócsányi szerint az alkotmány biztosítja azokat a jogi eszközöket, amelyekkel egy polgár vagy szervezet kifejezheti elégedetlenségét egy jogszabállyal szemben.

Ma reggel hasonló szellemben nyilvánult meg Orbán Viktor miniszterelnök: „Magyarországon az az alkotmányos rend, hogy a magyar nép választott képviselői, az erre előírt szabályok szerint törvényt alkotnak, akkor azt mindenkinek be kell tartani. A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen” – mondta szokásos pénteki interjújában a közrádiónak.

Csakhogy a témával kapcsolatban Orbán részletesebben is kifejtette már a véleményét. A következőképpen:

„Vagy nyugalom lesz, vagy békétlenség. Vagy biztonságos kiutat találunk, vagy még súlyosabb válság lesz és zűrzavar.

Egyértelművé kell tennünk, hogy az előttünk álló válságért, a fenyegető békétlenségért a demokratikus kötelékeit ledobó, az emberek véleményére fittyet hányó kormányzatot terheli a felelősség.

Ma már nem jobb- és baloldal vitázik egymással, hanem a kormány vitázik az összes magyar emberrel.

A hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyílt és rejtett ellenállással válaszolnak. Az ellenállás rejtett útjait alaposan kiismerte Magyarország a Kádár-rendszer éveiben. Adóelkerülés, szürke- és feketegazdaság, korrupció, csendes munkalassítás.

A nyílt ellenállás formáit is ismerjük az elmúlt tizenhat évből és a nyugati demokráciák példáiból: sztrájkok, tüntetések, útlezárások, engedetlenségi mozgalmak”.

Igaz, a fenti gondolat egy több mint tízéves cikkből származik, de föltételezzük: a jelenlegi miniszterelnök komolyan gondolta, és még csak véletlenül sem az határozza meg megokolt, elvi álláspontját, hogy mi a pillanatnyi érdeke. Mondjuk, egyszerűbb helyzetben lennénk, ha hajlandó lenne valóságos újságírókkal is szóba állni, akik képesek korábbi véleményével szembesíteni, és nem csak a kiszolgáló személyzetén keresztül kommunikálna.

Addig is, amíg ez a helyzet előáll, olvasgassák a Magyar Nemzetben 2006 szeptemberében megjelent cikket.