Komoly térinformatikai háttérmunka és több hónapos előkészítés után a napokban fejezték be a feltárást, ahol kecskeméti, bajai és kiskunhalasi szakemberek végeztek rendkívül értékes leletmentést – mondta Kriston Vízi József etnográfus.

A helyszínen, Kiskunmajsa határában, egy Árpád-kori falu területén korábban két egykori épületben elrejtett kincseket fordított ki az eke. Több mint 250 ezüstpénz, gyűrűk és egyéb ékszerek mellett rengeteg emberi maradvány került elő.

A pénzek többsége IV. Béla magyar király veretei, dénárok és lemezpénzek, vagyis bracteáták, de nagy számban találtak nyugati pénzeket, úgynevezett friesachi dénárokat is, sőt, egy angol pennyt is elrejtett egykori tulajdonosa.

Emellett számtalan megégett emberi csontra, zömmel gyermekek maradványaira bukkantak a szakemberek – tette hozzá Kriston Vízi József.

A lelőhely minden valószínűség szerint hasonló tragédia színhelye volt, mint a szomszédos Szankon 2010-ben feltárt Árpád-kori ház, ahol több tucatnyi férfi, nő és gyermek maradványait hozták felszínre. Az akkori kiemelkedő kincslelet - aranygyűrűk, aranypárta, hegyikristály és egyéb ezüstértékek - elrejtőire feltehetőleg szintén a tatárok gyújtották rá otthonukat.

Az etnográfus hangsúlyozta, hogy nemzeti tragédiáink között még csaknem nyolc évszázad elteltével is meghatározó helyen tartja számon az 1241-42 évi tatárjárást kollektív emlékezetünk. Dzsingisz kán örökösei a mongol hadak élén hatalmas pusztítást végeztek IV. Béla Magyarországán. A legóvatosabb történészi becslések szerint legalább 10-20 százalékos volt a lakosság pusztulása, ami egyes feltételezések szerint az akkori kétmilliós népesség felét is elérhette. Bizonyos vidékek, így az ország közepe évtizedekre kihalt, teljesen lakatlanná vált.

Az etnográfus-kultúraközvetítő elmondta: a most előkerült leletegyüttes azért is nagy horderejű, mert a korról eddig kevés hiteles tárgyi emlékkel rendelkezünk.