A törvény módosítása melletti fő érv a büntetőjogi eljárások gyorsítása volt, különös tekintettel a kiemelt ügyekké nyilvánított esetekre, de a javaslat valójában alig tartalmaz olyan elemet, amely ténylegesen ezt a célt szolgálná - olvasható a TASZ közleményében. A jogvédő szervezet szerint a gyorsítónak nevezett technikák többsége a jelenleg hatályos törvényben is megtalálható.

A TASZ példaként említi, hogy kevésbé forgalmas bíróság átvehet ügyeket a leterhelt bíróságoktól, de jelenleg az ügyészségnek nincs beleszólása abba, hogy hol hozzanak ítéletet. A jogvédő szervezet álláspontja szerint a tárgyalásról lemondás - az úgynevezett vádalku - intézménye is évek óta ismert, de az ügyészek nem szeretik, mert keveslik a törvényben előirányzott büntetéseket. Ezzel azonban nem teszik népszerűbbé az egyszerűsített és gyorsabb megoldást, mivel így a vádlottak fogják elutasítani a "bizonytalan üzletet".

Az sem gyorsítja az eljárást, hogy a nyomozási bírót figyelmeztetik arra, hogy az előzetes letartóztatásról hozott határozatban ne tájékoztassa részletesen a terheltet, mert az veszélyezteti a rendőrség és az ügyészség speciális nyomozástaktikai érdekeit. A TASZ szerint nem szolgálja a gyorsaságot a 120 órás őrizet lehetőségének bevezetése, valamint az első 48 órában a védőtől való eltiltás sem, miként az sem, hogy a tanúkat poligráfos vizsgálat alá vetnék a kiemelt jelentőségűnek tartott ügyekben.

Magyarországon az őrizet hagyományosan 72 óráig tarthat, eddig lehet valakit bírói döntés nélkül fogva tartani. Az Európai Emberi Jogi Bíróság korábbi ítéletei szerint a terhelt bírósági határozat nélküli fogva tartásának ötnapos időtartama ellenkezik a haladéktalan bíró elé állítás követelményével. A jelenlegi alkotmány és a jövő januárban hatályba lépő új alaptörvény szerint a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A törvényjavaslat szerint azonban a fogvatartottat 48 órára elszigetelnék a védőjétől - áll a közleményben.

A TASZ álláspontja szerint a magyar bírói gyakorlat nem tekinti fajsúlyos bizonyítéknak a hazugságvizsgáló eredményét, azért a tanú poligráfos vizsgálatra küldése nem lehet a hatékonyság eszköze.