A tanulmány szerint egy háztartás akkor számít szegénynek, ha tagjainak éves nettó jövedelme az országos átlagjövedelem 60 százaléka alatt marad. A szerző szerint a szegénységen enyhít ugyan a társadalombiztosításból, a szociális jövedelmekből származó bevétel, de nem szűnteti meg.

"Koherens és stabil társadalompolitikai gondolkodás, nagyobb és koncentráltabb anyagi erőforrásokat mozgósító szociálpolitikai rendszer nélkül nem várható a szegénység enyhítése" – vonja le a következtetést.

A folyóiratban Ferge Zsuzsa szociológus a magyar társadalom egyenlőtlenségeiről publikált tanulmányt, amelyben két nagy szakadékról is ír: a felső néhány százezer és a többiek között, és a lent lévő 2,5-3 millió ember és a többiek között. A szakadék növekedését "társadalomromboló" tényezőnek nevezi, amely még a fizikai életesélyeket is rontja amellett, hogy bomlasztja a társadalmi kapcsolatokat, elősegíti a területi és intézményi szegregációt és gyengíti a politikai demokrácia alapjait.

Az akadémikus tanulmányában kifogásolja, hogy számos politikai erő az állami újraelosztás csökkentését szorgalmazza”, pedig – mint írja – ennek éppen az ellenkezőjére, az elosztási viszonyok szociális értelmű módosítására volna szükség az egyenlőtlenség mérséklése és a szegénység visszaszorítása érdekében: munkához és megélhetéshez kellene juttatni a rászorulókat.

A piac jótékony hatására vonatkozó várakozás téves, mert a gazdasági növekedés hozadéka 'nem csurog le' a társadalom aljáig, nem áramlik szét a társadalom egészében" – állítja a szociológus.

Az akadémikus jóslata szerint Magyarországon növekvő egyenlőtlenséggel, a társadalmi szakadék elmélyülésével kell számolni a közös valutához való csatlakozást előkészítő konvergencia-program, és a versenyt mindenek elé helyező fejlesztési programok miatt.

Ferge Zsuzsa végkövetkeztetése az, hogy ha továbbra sem veszik komolyan az egyenlőtlenségek tarthatatlanságát, akkor a társadalom többségének rossz lesz ebbe a társadalomba beleszületni, élni és megöregedni”.