Philip Tetlock pszichológus az igazság kérlelhetetlen híve. Az Expert Political Judgment: How Good Is It? How Can We Know? (Szakértői politikai döntések – Hogyan tudhatjuk meg, hogy mennyire jók?) című, 2005-ben megjelent könyve az elfogulatlannak látszó cím ellenére gyilkos támadás volt azon felfogás ellen, hogy a szakértők képesek pontos előrejelzéseket megfogalmazni politikai eseményekkel kapcsolatban.

Tetlock csaknem háromszáz szakértő előrejelzéseit tanulmányozta: voltak köztük ismert újságírók, megbecsült akadémikusok és vezető politikusok alkalmazásában álló tanácsadók. Megkérdezte őket, hogy teljesültek-e a politikai, gazdasági és társadalmi előrejelzéseik. A kutatás két évtizedet fogott át – a hosszú távú előrejelzések helyességének értékeléséhez nagy türelem szükségeltetik.

Könyvének legfőbb megállapítása az volt, hogy a jelentősebb politikai események előrejelzésében az állítólagos szakértők megdöbbentően tehetségtelenek. A kötet azzal a csattanós megállapításával vált híressé, hogy „az átlagos szakértő körülbelül annyira pontos, mint egy dartsozó csimpánz”.

Ennél pontosabban fejezte ki Tetlock mondanivalóját az a felismerés, hogy "a politikai vagy gazdasági trendekkel kapcsolatos hírmagyarázatból vagy tanácsadásból élő szakértők” nem voltak jobbak „a The New York Times újságíróinál és figyelmes olvasóinál a kibontakozó folyamatok felismerésében”.

Az igaz, hogy a szakértők remek sztorikkal álltak elő. Nagyszerűen elemezték a helyzeteket, megragadóan vázolták fel a további alakulásukat, és rendíthetetlen önbizalommal cáfolták a velük egyet nem értők ellenvetéseit a tévéstúdiókban. De hogy mit tudtak arról, hogy mi fog történni? Szinte semmit.

Tetlock úgy jutott erre a következtetésre, hogy esélyt sem adott a sztorizásra. Minden egyes kérdésnél arra kérte a szakértőket, hogy rendeljenek valószínűséget három lehetséges kimenetelhez: az egyik, hogy minden marad a régiben, a másik, hogy valami növekedni fog, a harmadik pedig, hogy csökkenni.

A dartsozó csimpánz ezeket a kimeneteleket egyforma (egyharmadnyi) valószínűséggel „választotta” volna, függetlenül attól, hogy mi a valóság. Tetlock szakértői alig valamivel múlták felül ezt a rendkívül alacsony szintet. Átlagban valamivel nagyobb esélyt adtak a bekövetkezett eseményekre, mint a be nem következettekre, de a teljesítményük legfeltűnőbb vonása az előrejelzések túlontúl magabiztos meghozatala volt.

HVG Könyvek

A legeltökéltebbek és legpontatlanabbak azok a megmondóemberek voltak, akik a leghatározottabb elképzeléseket vallották a világ működéséről. Tetlock eredményei azt sejtetik, hogy a konkrét események részletes és hosszú távú előrejelzése egyszerűen lehetetlen. Zűrös hely a világ, ahol egészen jelentéktelen eseményeknek is lehetnek komoly következményeik.

Vegyük például azt a tényt, hogy a fogamzás pillanatában 50% körüli esély volt arra, hogy a világtörténelem bármely jelentős (vagy akár jelentéktelen) alakja férfi helyett nőnek vagy nő helyett férfinak szülessen.

A nem előre látható események elkerülhetetlenek, és a kiszámíthatatlan eseményeknek a következményeik is kiszámíthatatlanok. Így aztán minél meszszebbre tekintünk a jövőbe, annál jelentősebb objektív tudáshiányt kell leküzdenünk. A szakértők politikai előrejelzéseit nem a kognitív képességeik korlátozzák, hanem a jövőt homályba burkoló objektív tudáshiány.

Nem hibáztathatjuk tehát a megmondóembereket, ha nem jönnek be a hosszú távú előrejelzéseik. Több joggal hányhatjuk a szemükre azt, hogy lehetetlen feladatra vállalkoznak, és azt hiszik, meg tudják oldani.

Néhány évvel a hosszú távú előrejelzések hiábavalóságának megrendítő felismerése után Tetlock a feleségével, Barbara Mellersszel azt kezdte vizsgálni, hogy mennyire képesek a szakértők megjósolni rövidebb távú, általában egy éven belül történő világeseményeket. Fölfedezték, hogy a rövid távú előrejelzés nehéz ugyan, de nem lehetetlen, és hogy egyesek – Tetlock és Mellers kifejezésével a szuper-előrejelzők (superforecasters) – rendszeresen jobban teljesítik a feladatot, mint a többség, beleértve a hírszerzés szakembereit.

Ez az újabb eredmény összeegyeztethető azzal az elképzeléssel, amely szerint az objektív tudáshiány annál nagyobb, minél távolabbra tekintünk a jövőbe.

A fenti cikk Daniel Kahneman, Olivier Sibony és Cass R. Sunstein közös könyve, a Zaj című kötet szerkesztett részlete.

Hogyan juthat eltérő megállapításra egy orvos egyazon röntgenfelvétel alapján a hét különböző napjain? Miért nem mellékes egy megbeszélésen a megszólalási sorrend? Miért eredményesebbek az embernél az algoritmusok, ha előrejelzések megfogalmazásáról van szó? Többek között ez is kiderül a Zajból, amit itt rendelhet meg kedvezményesen.