Előnyszabály

A zenés rendezvények tiltásának lebegtetett fenntartása bizonyos értelemben a sportversenyek megrendezését is szolgálja. Hogy Magyarország fogadhassa a Forma–1 mezőnyét, július 24-étől otthont adhasson a járvány kitörése utáni első nemzetközi úszóversenynek, és reménykedhessen az európai labdarúgó-szuperkupa szeptember 24-ei, közönség előtti megrendezésében, ahhoz két dolgot kell garantálnia. Egyrészt szelektív módon be kell engednie olyan államok polgárait, akik máskülönben tiltólistán vannak. Mint például a négyezer fős Forma–1-es személyzet bő kétharmadát kitevő briteket. Ezt az Orbán-kormány szemrebbenés nélkül megteszi. Másrészt változatlanul alacsony fertőzöttségi szintet kell felmutatnia a nemzetközi sportszövetségek felé. Márpedig egy könnyűzenei fesztivál akár a Puskás Arénába álmodott csúcsrangadót is kockáztathatja.

Új jelmezek

Sok művész lába alól teljesen kicsúszott a talaj az elmúlt hónapokban. Többen pizzafutárok lettek, neves zenészek kezdtek „vendéglátózni”. Honlap is indult, hogy a munka nélkül maradt művészeket és a reménybeli munkaadókat összehozza. Horgas Péter díszlettervező és Kerekes Viktória színésznő belsőépítészeti vállalkozást alapított. Dés László önéletrajzot ír, „sok kiadó megkeresett korábban is, de mindig elhárítottam őket, mert még a nyersanyagra szerettem volna koncentrálni, de úgy döntöttem, hogy az előttem álló egy–másfél éves hallgatást és az azzal járó depressziót most visszaemlékezéseim megírásával és egy nagyobb zenei mű komponálásával próbálom oldani” – árulja el. A 35 éves Pirgel Dávid szabadúszó énekes, színész még messze van a visszatekintéstől, azt mondja: „Közel egy hónap otthon töltött idő után, miután az összes kottát rendszereztem, a lakás minden részét többször kitakarítottam, éreztem, hogy kell valamit kezdenem magammal.” Éppen álláshirdetéseket böngészett, amikor a társasházuk kertjében egy csapat kertész bőgetni kezdte a fűnyírót. Odament, és megkérdezte, beállhatna-e közéjük egy állástalan színész. „A mikrofont felváltotta az ásó, a Vámpírok bálja Herbertjének jelmezét pedig a kertésznadrág. Volt olyan kert, ahol, miután kiderült, mi az eredeti szakmám, visszahívtak fellépni a kertavatóra” – mondja a művész. „Nyitni kell, és több lábon állni. Ezt tanultam az elmúlt hónapokban” – teszi hozzá.

Közlemény

Hulladékudvarlás

Csatát nyert Mészáros Lőrinc érdekköreivel szemben Áder János. Bizakodásra még sincs ok, mert a felcsúti milliárdos teljes vértezetben készül arra, hogy kiaknázza a kormány klímavédelmi intézkedéseiben rejlő lehetőségeket.

Mindenki sztár

Az indulatok nyílt felszínre törésével színezett, maratoni csúcstalálkozóján az EU állam- és kormányfői végül olyan egyezséget kötöttek a hétéves költségvetésről és a mentőalapról, hogy mindenki győztesként térhet haza. A magyar és a lengyel kormányfő például azzal, hogy országuk úgy jut újabb eurómilliárdokhoz, hogy sikerült elmismásolni a jogállamiság kritériumának alkalmazását.

Fakuló emlékek

Lassan hatvanévesek lesznek azok az egykori jugoszláv polgárok, akik még valóban emlékezhetnek az 1980-ban, 87 évesen elhunyt jugoszláv vezetőre, Josip Broz Titóra. A fiatalabbak keveset tudnak a második világháború utáni új Jugoszlávia megalapítójáról: az 1991-ben darabjaira esett föderáció utódállamaiban a sajtó alig foglalkozik a szlovén anyától és horvát apától Horvátországban született, szerb nővel házasodott, „igazi jugoszláv” államférfival, s ha megemlítik, inkább azt hangsúlyozzák, hogy a munkássága legalábbis vitatott.

Utóhatások

Regényíró, költő, színpadi szerző, forgatókönyvíró, esszéista, kritikus, a Corriere della Sera vendégpublicistája. Dacia Maraini dokumentarista írásainak témája a gyerekkor és a nők történelmi, társadalmi, kulturális helyzete. Fiesoléban született 1936-ban, apja néprajzkutató, anyja tősgyökeres szicíliai nemesi családból származó festőművész. Életét meghatározta, hogy a kisgyerekkorát Japánban töltötte, ahová antifasiszta szüleivel 1938-ban emigrált, majd 1943-tól több mint két évig koncentrációs táborba zárták a családot. A szicíliai Bagheriába tértek vissza, az ottani közeg inspirálta később Bagheria című életrajzi könyvét. Az irodalommal apja könyvtárában ismerkedett. Rómába költözve beszippantotta az 1960-as évek avantgárd mozgalma, Tempo della letteratura címmel folyóiratot indított. A fasizmus utóhatásairól, egy bohém fiatal társaság útkereséséről szóló első regényével, La vacanza (A vakáció) berobbant a köztudatba. Könyvdedikáláson ismerte meg Alberto Moraviát – aki később az élettársa lett –, és rajta keresztül Pier Paolo Pasolinit; a rendező több filmjének forgatókönyvénél is közreműködött társíróként. Legismertebb regénye a 27 nyelvre lefordított Marianna Ucría hosszú élete megadta az alaphangot a kirekesztést, erőszakot elszenvedő nők portréihoz. Színpadi szerző is, az 1970-es években több társával létrehozta a Teatro della Maddalenát, az első olyan olasz társulatot, amelynek csak nők voltak a tagjai. Legtöbbet játszott drámája a Mária és Erzsébet, Schiller klasszikusának modern változata a nők önrendelkezéséről, a szabadság határairól. Öt legjobb regénye között tartják számon a Soá utóhatásairól, a vasfüggöny mögötti országok helyzetéről szóló Végállomás Budapest című, magyarul is megjelent regényét. 84 évesen is aktív, az aronai színházi és irodalmi fesztivál művészeti igazgatója, a Nuovi Argomenti irodalmi folyóirat felelős szerkesztője.

Tolatás a zsákutcából

Az Apple javára született döntés az EU számára elzárt egy utat a multik adóztatásához. Brüsszel megpróbálhat fellépni az adóparadicsom jellegű tagállamok ellen, beleértve Magyarországot is.