A választ évtizedek távlatában kell keresni. A rendszerváltás után gyárak zártak be, tsz-ek szűntek meg, teljes iparágak tűntek el. Emberek százezrei estek ki a munkából, sokan örökre. Ez olyan mély és nagy társadalmi és gazdasági seb is, ami máig nem gyógyult be, sőt volt, ami tovább mélyítette.
A 2008-as válság után újraindult az iparosítás. Vidéken is lett munka, csökkent a munkanélküliség, és olyanok is bekerültek a munkaerőpiacra, akik korábban teljesen kiszorultak onnan. Tehát papíron minden rendben volt, de a felszín alatt évről évre egyre közelebb kerültünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincsen visszaút.
A Másik út podcast legújabb epizódjában Kovai Cecília antropológus és Vigvári András szociológus beszél arról, hogy mi zajlik valójában a háttérben. Nemcsak munkáról, hanem vágyakról, elvárásokról, és egy teljesen megváltozott világról mesélnek.
Attól, hogy valaki roma, vagy szegény, attól még ugyanúgy szeretne egy felfújható medencét a gyerekének. Ugyanúgy szeretne elmenni egy Kentuckyba ebédelni, vagy pár napra a tengerhez
Ez a beszélgetés nem kényelmes, de annál szükségesebb, mert kínos kérdéseket taglal:
- Pontosan mit is jelet a munkaerő-tartalék?
- Meg lehet-e élni ma Magyarországon tisztességesen egy főállásból?
- Kik maradnak ki a munka világából, és miért?
- Mi zajlik azok fejében, akik nap mint nap próbálnak túlélni ebben a világban?
