Néhány beszédes gazdasági mutató alapján mérlegelte a GKI Gazdaságkutató Zrt., milyen esélyei vannak Magyarországnak arra, hogy elérje az Orbán Viktor kormányfő által egy zárt vacsorán vázolt, politikai igazgatóján keresztül közzétett célt: a közép-európai regionális középhatalmi státuszt. Megállapításaik nem adnak okot az optimizmusra.

Az eddigi gazdaságpolitika nem volt képes relatív helyzetünk javítására az unión belül

– állapítják meg rövid elemzésükben, amire szerintük az is utal, hogy Magyarország az egy főre eső, euróban mért GDP-t tekintve az uniós átlag 49 százalékát tudta elérni 2021-ben, amivel a 23. helyre került a 27 tagállam között, vásárlóerő-paritáson nézve pedig az átlag 75 százalékát érte el, amivel a 21. helyen állt. Ezek a helyezések egyébként mindkét esetben eggyel rosszabbak, mint 2010-ben voltak, amióta mindkét érték 9 százalékpontos emelkedést mutatott.

Az elemzésben megállapítják emellett, hogy Magyarország közepesen fejlett ország, amely nyersanyagokban és energiahordozóban, de tőkében is szegény, statisztikai értelemben pedig szinte teljes a foglalkoztatás, vagyis

az extenzív növekedés feltételei megszűntek.

A GKI szerint ez alapján csak intenzív fejlődésre van mód: ami a humántőke (erős és hatékony köz- és felsőfokú oktatás, jól fejlett egészségügy, kiterjedt és modern tudást közvetítő felnőttképzés, a nyelvtudás, stb.) megerősítését, valamint a tudásintenzív termelés és szolgáltatások fejlesztését jelenti.

Helyzetünk az intenzív fejlődés előfeltételeiben azonban korántsem kedvező – írták, és arra is felhívták a figyelmet, hogy a GDP bővülését jelentős mértékben az uniós források biztosították. Magyarország 2010 és 2021 között összesen 14,5 ezer milliárd uniós forrást kapott (háztartásonként 3,5 millió forintot), ami az adott éves GDP 2,4–5,3 százalékát adta, ráadásul 2011–13 között az EU-támogatás mértéke meg is haladta GDP nominális növekedését. Ez alapján a GKI elemzője megállapítja, hogy

az elmúlt 12 év gazdasági felzárkózása nem alapozza meg a regionális középhatalmi státusz elérését, különösen azért nem, mert az extenzív növekedés eddigi lehetőségei megszűntek.