Japánban boldogságmérőnek hívják a munkahelyi megfigyelőrendszert, és ez nem is feltétlenül cinikus ködösítés. Arrafelé megesik, hogy az alkalmazottak annyira igyekeznek megfelelni a főnöki elvárásoknak, hogy végül halálra dolgozzák magukat. E tragikus eset megjelölésére külön szó is van: karosi. Ha úgy vesszük, akkor tehát a dolgozók védelmét is szolgálja a boldogságmérő, a Hitachi terméke, amely mesterséges intelligencia (AI) alkalmazásával követi, hogy ki, mikor, mit csinál – netán miből csinál túl sokat – a munkahelyén. Az algoritmusok arra is képesek, hogy az alkalmazott mozgásából következtessenek a hangulatára.

Európai vagy amerikai szemmel korántsem tűnik ennyire humánusnak, mégis szépen kibontakozó üzletág az alkalmazottak elektronikus kikémlelése. Az egyik szolgáltató, a Szilícium-völgybéli Humanyze (már a név is merész; a magunk részéről nem esküdnénk meg rá, hogy ilyen módon humanizálni lehet a munkahelyeket) a saját munkatársain is alkalmazza rendszerét (az alábbi videón látható működés közben). A szokásos műanyag kitűző nem pusztán azonosító, hanem mindenféle mást is tartalmaz. A mikrofon rögzíti a kollégák egymás közti beszélgetéseit. Bluetooth és infravörös érzékelők figyelik, ki hol tartózkodik, az okostelefonokból ismert gyorsulásmérő pedig rögzíti a mozgásukat. Mindezeket az adatokat egybevetik az e-mailekből és a naptárbejegyzésekből kiolvasható információkkal, és így már készen is van a teljes kép, ki mivel tölti a munkaidejét.

Itt jön a képbe a mesterséges intelligencia. Az okostelefonok és a számítógépes hálózatok lehetőségeivel ugyanis már az utóbbi években is éltek a munkaadók. Lehetett például telefonos nyomkövető alkalmazással figyelni, merre járnak az utazó ügynökök vagy lehetett drónokról figyelni, hogyan halad a munka az építkezésen. A Humanyze és konkurensei azonban annyi adat begyűjtésére alkalmas módszert dolgoztak ki, hogy olyan alaposan elemeznek, hogy ehhez már az AI szükséges. Így aztán még az is megtudható, hogy a munkatársak mennyit beszélgettek hasonló, illetve más nemű kollégákkal, illetve hogy mennyit beszéltek ők, és mennyit hallgattak másokat.

A Humanyze főnöke, Ben Waber szerint a munkaadó ebből olyan következtetéseket vonhat le, hogy például a vezetők egy csoportja csak néhány részleggel foglalkozik, a többit viszont elhanyagolja. Vagy kiderülhet, hogy az irodaépület bizonyos részei kihasználatlanok, érdemes lenne áttervezni a tereket. Ezt a szolgáltatást „people analytics“, azaz emberelemzés néven emlegetik – kissé megtévesztően, mert ezt a kifejezést a HR-munkában az új dolgozók felvételének módszereivel kapcsolatban is szokták emlegetni.

Workday

A Workday szoftvercég már az AI nélkül is elég messzire jutott. Az internetes és telefonos forgalom figyelésével a munkáltató pontosan tudhatja, ki mikor mit olvas a számítógépén. A szoftver pedig az alkalmazottak tevékenységéből azt is le tudja szűrni, ki készül új munkahelyet keresni, vagy éppen ki az, akik kilopja a céges dokumentumokat és ügyféllistákat a számítógépes rendszerből. Hasonló úton jár az amerikai Veriato szoftvercég, amely nemcsak rögzíti a munkahelyi számítógépezés minden pillanatát, hanem az e-mailek elemzésével azt is kitalálja, hogyan változik a levelezőpartnerek hangulata. Az Uber taxiközvetítő a Microsoft egy felhőalapú AI-rendszerének segítségével dolgozott ki olyan arcfelismerő megoldást, amellyel azonosította, hogy a műszak elején ki ült a bérautó volánjához.

Az ijesztő megfigyelési hálózatnak lehetnek előnyei az alkalmazottak szempontjából is – igyekezett árnyalni a képet a londoni The Economist. Veszélyes munkahelyeken a gépi agyak folyamatosan ellenőrizhetik, hogy a dolgozók viselik-e a védősisakot, a szemüveget. Ez jóval alaposabb lenne, mint amikor emberek figyelik – már amennyire az unalomtól bírják – a manapság szokásos ipari kamerák képeit. Ráadásul az AI a képekből azt is egyből látná, ha valami miatt fennakadás van vagy várható a termelésben.

Szintén a munkavállalók érdekeire hivatkozik a Microsoft. Az óriáscég MyAnalitics programja részben arra szolgál, hogy maguk az alkalmazottak ellenőrizhessék, mivel töltik az idejüket. Beleértve azt is, hogy nem forgácsolják-e el az energiáikat, ha túl sok dologgal foglalkoznak egyszerre. Másrészt viszont az így összegyűlt adatokat eljuttatják a főnökökhöz is. Hivatalosan persze ömlesztve és név nélkül. „Nincs ebben semmi Nagy Testvér-jelleg, csak a termelékenység növelésére szolgál“ – erősködött Steve Clayton, a Microsoft főmesélője (tényleg így emlegetik: Chief Storyteller).

AFP / Mint Images

Segítő szándékú kollégaként mutatják be a mesterséges intelligenciát egyik-másik amerikai vagy svájci biztosítótársaság telefonos ügyfélszolgálatánál. A program és a gyártó cég neve: Cogito (micsoda klasszikus: „Cogito ergo sum“ – Gondolkodom, tehát vagyok). Igaz, tartalomelemző vagy hangulatértékelő szoftverek már néhány éve felbukkantak ilyen munkahelyeken, de az AI-hoz tartozó mélytanulás révén a bölcs Cogito valós időben elemzi a beszélgetéseket. Azonnal jelez az ügyfélszolgálatosnak, ha a kuncsaft hangulata megváltozik, de akkor is, ha az alkalmazottnak kellene – mondjuk a műszak vége felé – összeszednie magát vagy a bonyolulttá váló helyzet miatt érdemes lenne segítséget kérnie egy főnökétől. A Wired nemrégi cikke szerint afféle virtuális asszisztensről van szó, mint amilyen az egyre több nyugati háztartásban megjelenő Alexa vagy a számítógépekben és okostelefonokban rejlő Siri. A MetLife amerikai biztosítónál azt állítják, hogy a beszédfelismerfés minden gyengesége ellenére a Cogito segít a munkatársaknak, például jobban követni tudják a betelefonálók érzelmeit.

Az sem érdektelen, hogy a Cogito, amely spin-off cégként a neves amerikai műegyetemből, az MIT-ből vált ki, a Pentagon támogatását is élvezte kutatásaihoz. Ezúttal – legalábbis a nyilvánosság számára – nem harci szándékokról volt szó, hanem utókezelésről. A beszédből érzelmeket kiolvasó mélytanulásos program annak a mellékterméke, hogy a háborúban traumatizált (PTSD szindrómás) katonák kezeléséhez hangfelvételek elemzésére is szükség van.