Nincs nagy tolongás érte, pedig nagyon ízletes. Mi húsvétkor magunknak is vágunk, ha olyan az idő, akkor nyárson sütjük, előtte bepácoljuk, de jó a kemencében sütve is

– árulja el Dani János makói gazda, aki azt is hozzáteszi, hogy a bárány elkészítése a család férfitagjainak a dolga. Az Erdélyből elvándorolt juhászdinasztia leszármazottjai ma is a juhokból élnek, Dani Jánosnak százötven birkája van. „Visszük nemsokára a felvásárlóhoz, ott áll az olasz, személyesen válogatja, hogy melyik kerülhet fel a kamionra” – magyarázza Dani János, hogy már a napokban megindul a húsvéti bárányok felvásárlása. A Makó-Rákoson gazdálkodó juhász százötvenes nyájából olyan hatvan bárány lett az ellésből, ötvenet most el fog adni belőle. Dani nem szerződött le a bárányokra, de nagyjából annyit fizetnek kilónként, mint azoknak, akik előre lekötötték az állatokat. A juhászoktól az idén kilónként 950 forintért viszik a bárányt, miközben a boltban nagyjából 3300 forint lesz az ára.

Szlavkovits Rita

Több mint egymilliós a juhállomány Magyarországon, a legnagyobb Észak-Magyarországon, ahol négyszázezer fölött van, főként Hajdú-Biharban tartanak juhokat, de háromszázezer körüli az állatlétszám a Dél-Alföldön is. A legtöbb anyajuhot a Hajdúságban és Bács-Kiskun megyében tartják, innen jön a legtöbb bárány. Évente átlagosan hatszázezer bárány megy külföldre, majdnem a harmada húsvétkor. Az elmúlt időszakban disznóból és baromfiból évente 27-28 kilogramm fogyott fejenként Magyarországon, a birkahúsból, beleértve a bárányokat is, mindösszesen húsz dekagrammot eszünk. Az Európai Unióban alig van versenytársa a magyar báránynak, a hazai polcokon is háromszor annyiba kerül, mint a sertéshús, a termelők nagy része mégis vegetál.

Ha nem lenne támogatás, éhen halnának

„Éppen húsvétkor jönnek nyírni a birkákat, akkor érnek rá, így az idén sem nagyon húsvétolunk” – mondja mosolyogva Keczán László a Hajdúhadház melletti Pallag-tanyán. Róla és társairól írtuk meg, hogy legelő nélkül maradhatnak, mert a Honvédelmi Minisztérium kezelésében levő földekről elzavarják őket a vadászok. Keczánéknak száz év óta itt áll a tanyájuk, mutatják is a romos épületet, ahol a fiatal Keczán Lászlónak a dédszülei éltek, akik szintén a juhokból tartották el a családot.

„A héten visszük a felvásárlóhoz a bárányokat” – kísér a telelésre a hodályban tartott birkákhoz Keczán. A bárányok el vannak különítve, színes csíkokat festettek a hátukra, hogy megkülönböztessék, melyiket viszik, melyik marad. A család a Berettyóvölgyi Termelői Csoportba lépett be szövetkezeti tagként, így a csoporttal szerződött le a bárányokra. „Az idén hatvanat adunk le, a legkelendőbb a 20-24 kilós” – magyarázza a fiatalember, hét kategóriába sorolják a bárányokat a súlyuk szerint, az a drágább, amelyiknek kisebb a súlya, mert azon több a hús, erre pluszt is fizetnek. „Három-négy hónapos korig hízik a bárány, utána tokjósodik” – teszi hozzá László magyarázatképpen, miért fizetnek többet a kisebb súlyú bárányért. (A tokjósodik azt jelenti, hogy már nem gyarapszik súlyában, hanem nyúlik a fiatal birka) A juhászok azt is tudják, hogy a 30 kilóig főleg az olaszok viszik a bárányokat, az annál nagyobbakat a törököknek adják el, azok talán továbbtartásra viszik, egyre kelendőbb náluk, mert onnan már az arab országokba értékesítik.

Szlavkovits Rita

Keczánék a tagságuk révén a szövetkezetnek szállítanak, ők fizetnek a tenyésztőknek, majd a szövetkezet adja el a bárányokat az olasz piacra.

Húsvétkor és karácsonykor adunk le bárányokat, ha nem kapnánk a juhtenyésztőknek járó támogatásokat, egy fillérünk sem maradna

 – mutatja a kockás füzetben vezetett számítást Keczán.

A hodály új tetejére sem futja

„A gyapjú és a bárányok leadásából, a húsvét és karácsony közötti leadásokból annyi jön be, amennyit egész évben elköltünk” – számol tovább Keczán. 150 birka van Keczánék hodályában, 3 kos, 141 anyajuh és 11 jerke, azaz növendék. A szezonok közötti időszakban a birka húsáért kevesebbet fizetnek, ezért nem is nagyon éri meg a vágóhídra vinni ilyenkor az állatokat. A juhászok többsége az ünnepekhez igazítja, hogy mikor űzetnek, a leadásokhoz igazítva engedik a kosokat az anyajuhok közé. Mivel Keczánéknak, ahogy megírtuk, nincsen legelőjük, így földalapú támogatást nem, csak a juhtenyészetek utáni támogatást kapják, évente nagyjából másfél-kétmillió forintot. A bárányok évente kétszeri leadásából, a gyapjú eladásából is megközelítőleg ekkora bevételük van. Az állatok fejenként egy bála takarmányt meg is esznek, ezért 6-7000 forintot fizetnek bálánként, de be kell fizetni az iparűzési adót, meg kell venni a vitaminokat is.

Szlavkovits Rita

„Húsz-huszonkétezer forint az önköltségünk, így lényegében a támogatás összege, olyan másfél millió marad meg, ebből élünk, a család” – mondja a végeredményt a számolgatás után Keczán.

Luxusterméket adnak, mégis vegetálnak

„A gyapjúért az idén talán adnak négyszáz forintot is, de volt, hogy nyolcvan forint volt kilója” – folytatja a bevételi források felsorolását László. „Én értem, hogy koszos, zsíros a gyapjú, amit leadunk, azt tisztítani kell, majd eztán lehet felhasználni, de nézek csak, hogy a gyapjúból készült termékek mennyibe kerülnek” – teszi hozzá a férfi azzal, hogy nekik meg a házuk rezsijének kifizetése után alig marad valami. A gyapjú és a bárányhús luxuscikk, de ők alig jönnek ki a pénzből, amit érte kapnak.

Amit lehet, azt rólunk húznak le

– összegez Keczán, és hozzáteszi, hogy még a birkákra is füljegyet kell tenni, abból is a drágábbat, az 520 forintosat, ami a külföldi szállításra is jogosít, pedig valójában ők a szövetkezetnek adják le a bárányokat, majd az adja el külföldre. Az öcsém Pesten él, cukrász, ő már nem akart ezzel bíbelődni, mi tartjuk a frontot” – mondja. Persze ha volna Keczánéknak földjük, akkor arra is kapnának támogatást, akkor talán futná a hodály tetejére is. A makói Dani Jánosék negyven-ötven hektár után kapnak támogatást a juhok után járó pénz mellett. A dél-alföldi juhász családja nemrégiben tejházra is beruházott, a család juhtej feldolgozásába is belevágott.

Az elmúlt években stagnál a juhállomány Magyarországon, a juhászok többsége azért tart ki, mert családjaik generációkon át ezzel foglalkoztak.