Szecsin úgy fogalmazot, "érdekelődnek a hatékony beruházások iránt a régióban".  Az INA egy klasszikus kutatási, termelési és értékesítési vállalat - mondta, majd hozzátette: "a mi szempontunkból azonban két kulcsfontosságú tulajdona is van, a sziszeki és rijekai finomító".  Kifejtette: tud arról, hogy a Mol szerint a sziszeki finomító nem kifizetődő és túl sok alkalmazottja van, de szerinte nem kell bezárni a finomítókat, amelyek egy modernizáció után fontos pozíciót tölthetnének be az európai kőolaj-feldolgozásban.

"Amennyiben a Rosznyefty belép az INA tulajdonosi struktúrájába, modernizálja a horvát vállalat üzemeit és azok képesek lesznek piaci keretek között jövedelmezően működni" - jelentette ki. Szavai szerint a finomítók a Földközi-tenger térségében jelentős lehetőséggel bírnak logisztikai előnyük miatt. Ezért is fontolgatják annak lehetőségét, hogy megerősítsék jelenlétüket ezen a piacon.

Az ajánlkozás időzítése nem a véletlem műve

A svájci szövetségi bíróság egy nappal korábban elutasította Horvátország kérelmét, hogy helyezze hatályon kívül a genfi Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságnak (UNCITRAL) az Ivo Sanader volt horvát kormányfő korrupciós ügyében hozott döntését és Zágrábra nézve kedvezőtlen határozatát.

A horvát kormány még 2014 elején fordult nemzetközi döntőbírósághoz. A horvát álláspont szerint a Mol korrupció révén szerezte meg az INA irányítását, elmaradtak a részvényesi szerződésben vállalt, a horvát olajfinomítókban eszközlendő Mol-befektetések, és a magyar befektető megsértette a kereskedelmi társaságokra vonatkozó horvát törvényeket. A Mol mindvégig tagadta a vádakat. A genfi döntőbíróság Horvátországnak a vesztegetésre, a társaságirányításra, valamint a 2003-as részvényesi megállapodás állítólagos megszegésére vonatkozó valamennyi kérelmét elutasította.

A döntőbírósági határozat után Plenkovic 2016. december 24-én rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a horvát állam kivásárolja a Mol Nyrt. részesedését az INA-ból. Az INA 49,08 százaléka a Molé, és a magyar olajtársaság rendelkezik az irányítói jogokkal is a társaságban. A cég 44,84 százaléka a horvát államé.

De ki is az az a Roszbnyefty élén álló Igor Szecsin?

Három éve még Vlagyimir Putyinnak kellett megmentenie az orosz olajóriást, melyet pénzügyi katasztrófa fenyegetett az alacsony árak és az Oroszország elleni szankciók miatt. Tavaly viszont a pénzügyi gondokkal küszködő orosz állam kapott pénzt a Rosznyefty-től, méghozzá dollármilliárdokat.

130 milliárd dollárt ér a Rosznyefty – dicsekedett tavaly októberben Igor Szecsin, akit évekkel korábban Putyin elnök még leteremtett a pénzügyi katasztrófa miatt. Tavaly viszont már 22 milliárd dollárja volt az olajóriásnak, amely azóta szépen visszafizeti a kölcsönt Putyin elnöknek. Új-Delhiben az orosz államfő büszkén kommentálta a Rosznyefty gigaüzletét Indiában, melyet persze az úthoz időzítettek. 3,5 milliárd dollárt fektet be India gyorsan bővülő olajiparába a Rosznyefty, elősegítve ezzel az orosz gazdaság és diplomácia térnyerését a világ második legnépesebb államában. Ez persze csak a Rosznyefty ajándékcsomag kisebbik része. Otthon Oroszországban kell igazán a pénz, hiszen Moszkvában nem számíthatnak arra, hogy a nyersolaj hordónkénti ára hamarosan újra 100 dollár lesz.

Mit tett a Rosznyefty?

Először is megvette Oroszország egyik kisebb, állami kézben levő olajvállalatát. Ez 5 milliárd dollárt jelent. Igaz, hogy Medvegyev miniszterelnök ellenezte a tervet, mondván, a gazdaságnak nem tesz jót, ha a Rosznyefty egyeduralkodó a piacon. Putyin leintette: számára fontosabb a pénz és a politikai kontroll. Szecsin, aki régi KGB-s harcostárs, olajcárként is megbízhatóan teljesít. Ezért is nevezte ki őt Vlagyimir Putyin a Rosznyefty élére, mely a Hodorkovszkij-örökség legfőbb nyertese lett. A csúcson 2013-ban állt a Rosznyefty amikor megvette a BP egyik részét. A TNK-BP üzlet 50 milliárd dollárba került. Ebből 30 milliárd hitel volt. Magas olajár mellett ez nem lett volna katasztrófa. De amint a mélységekbe zuhant a fekete arany ára, mindjárt kiderült: a Rosznyefty a fizetőképessége határához érkezett.

Szecsin Putyin elnökhöz rohant, aki a Nemzeti Bankhoz küldte. Titkos kötvényüzletet kötöttek, melynek részletei ma sem világosak. Mindenesetre a Rosznyefty 15 milliárd dolláros pénzügyi injekciót kapott. Miután az adóssága 20 milliárd dollár volt, ez épphogy elégnek bizonyult a túléléshez. Csakhogy a szigorúan titkos kötvényügylet híre kiszivárgott: a rubel a mélységbe hanyatlott, és a Nemzeti Bank kénytelen volt kamatot emelni.

Egy kis üvöltözés

Putyin ekkor állítólag üvöltözött Szecsinnel, aki egy időre kegyvesztett lett.Ám a Rosznyefty pénzügyesei megtanulták a leckét: két év alatt fordulatot értek el miközben az olaj ára nem változott jelentősen. Egyrészt megtanulták a pénzügyi technikákat a nagy nyugati olajcégektől, melyek maguk is gondokkal küzdenek. Azután a rubel árfolyamának csökkenése számukra hasznosnak bizonyult, hiszen csökkentette a termelési költségeket. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban Kína segített azzal, hogy a hosszú lejáratú olajszerződés fizetési kötelezettségeit idő előtt teljesítette. Senki nem tudja, hogy Peking mennyit fizetett, de dollármilliárdos tételeket említenek. Ez mindenesetre benne van abban a 22 milliárd dollárban, mely most a Rosznyefty rendelkezésre áll. Ebből vették meg 5 milliárdért az állami olajcéget, és ebből fizetnek ki 11 milliárd dollárt az orosz államnak úgy, hogy felvásárolják az állami részesedést a Rosznyeftyben. Ez komoly segítség Putyinnak, akinek továbbra is pénzügyi gondokkal kell szembenéznie az alacsony olajárak miatt.

Nos, ez a cég ajálotta magát a Mol helyett az INA partnerének.