A gazdaságkutató az szja-bevallások alapján a nettó összjövedelmet vizsgálta 2015-ben, amihez a nettó kereseteken túl az egyéb jövedelmeket (például vállalkozói kivét, lakásbérbeadás) is magába foglalja. Ez valamivel több, mint az összes elérhető jövedelem háromnegyede.

GKI

Az adatok alapján jól látható, hogy a Szombathelyi, Győri, Székesfehérvári és a Paksi járások által kijelölt „félkörön”, valamint Budapest környékén helyezkednek el a magasabb egy lakosra jutó nettó adózó jövedelemmel rendelkező járások. A déli, keleti és észak-keleti országrészen összpontosulnak az alacsony jövedelműek, ez alól csak a fejlettebb várossal rendelkező (például a Debrecen) vagy a kis lélekszámú járások kivételek.

Egyes esetekben a járásközpontban keletkező magasabb jövedelmek húzzák fel a járási átlagot, ami egy-egy nagyobb vállalat jelenlétének köszönhető (Tiszaújváros).

A legszegényebb nyolc járás egy lakosra jutó nettó éves jövedelme az 500 ezer forintot sem érte el 2015-ben, ezek közül hét az Alföldön található.

Ezzel szemben a két leggazdagabb járás, Budakeszi és Dunakeszi átlépte az 1 millió forintos határt.

A GKI azt is vizsgálta, hogy 2009 és 2015 között hogyan alakultak a jövedelmek. Budapest kivételével átlagosan 26 százalékkal nőttek az egy főre jutó nettó adózó jövedelmek, ami a hat év alatti 17 százalékos infláció mellett 8 százalék körüli reálemelkedésnek felel meg.

GKI

13 járásban azonban csökkent az adózó reáljövedelem, 75 járásnál pedig átlag alatti emelkedés volt. Átlag felett nőttek a jövedelmek 67 járásban, 19-nél jelentős, 15 százalék feletti volt a reálváltozás. Az Alföldön és az észak-keleti régióban árnyékolja a képet a közmunkaprogram intenzívebb jelenléte, ezzel 2015-re az addig nagyrészt segélyen élő lakosság pluszjövedelemre tett szert.

A Nyugat-Dunántúl néhány járásának átlagot jóval meghaladó jövedelem gyarapodása arra volt elég, hogy felzárkózzanak a szomszédos térségek átlagához. Ez az ott működő autóipari cégek munkaerőigénye magyaráz. Ugyanakkor néhány fejlett nyugat-magyarországi járás (például Sopron) és a dél-magyarországi szegényebb régiók egyre inkább leszakadóban vannak, ami megkérdőjelezi a területi jövedelmi különbségek csökkentésére költött uniós támogatások hatékonyságát – állapítja meg a GKI Gazdaságkutató.