Ez az ENSZ fejlesztési és kereskedelmi konferenciájának (Cnuced) most közzétett jelentéséből derül ki, amelyet a Francia Rádió nemzetközi szolgálata ismertet. A világszervezet 1971-ben kategorizálta az országokat és a legszegényebbeket, diplomatikusan, a „legkevésbé fejlett” hivatalos jelzővel illette. Az országcsoportot jellemző gazdasági mutatókat utoljára 2015-ben vették górcső alá és aktualizálták, akkor 48-an szerepeltek ebben a kategóriában. A 2011-es ünnepélyes fogadalom óta azonban mindössze egy állam, az óceániai Szamoa került ki a legszegényebbek csoportjából.

 A következő években talán Angola, Egyenlítői Guinea és Vanuatu követheti, ha minden jól megy. De a trend nem kedvező. A Cnuced jelentés szerint a 48 legszegényebb ország átlagos növekedési mutatója jelenleg 3,5 százalékos, holott ennek a kétszeresére, 7 százalékos ütemre lenne szükség a fejlesztési célok eléréséhez. 34 szubszaharai ország, 9 dél-ázsiai, 4 csendes-óceáni és egy karibi ország tartozik a legkevésbé fejlettek csoportjába. A mostani kritériumok szerint az éves GDP fejenként nem haladja meg az 1240 dollárt. A további mutatókat az egészségügyi ellátás, a táplálkozás és az oktatás, pontosabban az alfabetizáció szintje alapján határozzák meg.

Korábban Botswana, a Zöld-foki szigetek, a Maldív-szigetek és legutóbb Szamoa tudott kikerülni ebből a kategóriából. De közben a kétszeresére nőtt a 48-ak normái szerint is szegénynek tekinthetők száma és hat országban 80 százalékot tesznek ki az extrém szegénységben élők. Ők gyakran áram és biztonságos ivóvíz nélkül élnek. A Cnuced jóindulatú előrejelzése szerint 2021-re talán 13 országnak sikerülhet a szegény kategóriából való kitörés, holott Isztambulban 2011-ben még 24 állam kiemelését fogalmazták meg alapvető célként. A fejlődésre leginkább rászorulók azért nem tudnak előrelépni, mert a javak egyenlőtlenül oszlanak el, e tényen alig segítenek a különböző fejlesztési és segélyprogramok. A 2008-09-es nagy pénzügyi válság következményei pedig még mindig sújtják a világ 48 legszegényebb országát.