Horvátország nem tervez részt venni a paksi atomerőmű beruházásban, csak az áramvásárlásban érdekelt - mondta Darko Horvat, a kis- és középvállalkozási ügyek horvátországi minisztere újságíróknak Sibenikben csütörtökön. Kijelentése azért érdekes, mert alig egy hete, hogy a Reuters azt idézte tőle, hogy Szarajevóban, egy üzleti konferencián azt mondta: keresik a módját, miként kapcsolódhatnának be a Paks II. beruházásba (értsd: fogyasztóként vagy a beruházás tevékeny résztvevőjeként).

Stiller Ákos

A miniszter most azt közölte: az újságírók téves információkkal rendelkeztek. Vagyis azt állítja, hogy ő ilyet Bosznia-Heregovina fővárosában nem mondott. Horvat emlékeztetett rá: az ország jelenleg is két helyról vásárol atomerőművi áramot: a szlovéniai Krskoból és magyarországi Paksról.

A miniszter szerint ennek ismeretében nincs abban semmi különös, hogy mivel mindkét nevezett erőmű új blokkok építését tervezi, Horvátország távlatilag számol azzal, hogy mint eddig is vásárló erő, ha van rá mód, a továbbiakban is vevő maradna. A termelési többletet kedvező áron vásárolnák meg - tette hozzá Horvat.

Abba most ne menjünk bele, hogy Paks II. hogy lenne képes olcsón áramot termelni, ha még az üzletileg értelmezhetelten, 60 éves futamidőre átlagolt termelési ára is jóval magasabb, mint a jelenlegi, beruházási szempontból, kötésgoldalon már "rég nullára írt" Paksi Erőművé, mert azt majd a hortvátok végül úgyis eldöntik, hogy az akkori ár megéri-e nekik vagy más forrás után néznek.

Azt azonban e téma kapcásn érdemes felidézni, hogy a paksi atomerőmű a kormányzati kommunikációban konzekvensen a lakossági olcsó áram biztosítékaként szerepel. Sőt, az új atomerőmű építésének, a zömmel orosz hitelből építeni tervezett (de jelenleg az EU vizsgálatok miatt parkolópályára küldött) Paks II.-nek is az olcsó áram mítosza a leggyakoribb indoka.

Ha azonban ehhez hozzárendeljük azt az információt is, hogy a paksi 2000 megawattos termelés a hazai (3500-6500 MW közti) fogyasztásnak csak egy részét  teszi ki (igaz, akár az 50 százalékát is), akkor egy másik, számunkra sokkal lényegesebb kérdést is találunk: Mert ha a paksi termelési volumennek egy része horvát exportként végzi, akkor feltehető a kérdés: Paks kinek is termel valójában?

Ez persze közgazdaságilag (és technológiailag is) nagyon bonyolult téma, de a végén ettől még azt kapjuk, hogy ha a Paksi Atomerőmű termel hazánkban a legolcsóbban, és mindenki más (mint például a Mátrai Erőmű) is ettől drágábban állítja elő az áramot, akkor az ebből összeállított energiamixben, ami az ellátást biztosítja, úgy kapható a legolcsóbb árú áram, ha Paks minden kapacitásával ide termel. Amennyiben ennek egy részét például a horvát piacon értékesíti az állami cég, akkor a lakossági fogyasztóknak összeállított mix ára végül magasabb lesz, mint az optimális esetben lehetne.

Ebből az is következik, hogy - rezsicsökkentés vagy frankfurti áramtőzsdei ár ide vagy oda - lehetne olcsóbb is az áram. Felétve, hogy az MVM a profitmaximalizálási elképzeléseit nem a magyarországi lakossági fogyasztóival fizetteti meg.

Horvátország elektromos energia szükségletének 40 százalékát fedezi importból.