A jelentés szerint a világ nincs olyan állapotban, hogy elviseljen egy újabb nagy sokkot. A globális pénzügyi válság ugyanis lecsökkentette a gazdaság rugalmasságát, miközben a növekvő geopolitikai feszültségek és fokozott társadalmi aggodalmak előrevetítik, hogy mind a kormányok, mind a társadalmak kevésbé lesznek képesek megfelelni a globális kihívásoknak. Vajon miféle világméretű nehézségekkel kell szembesülnünk a következő évtizedben?

Londoni antiglobalizációs tüntetés. Hibás kormányzás, egyenlőtlenségek, populizmus

MTI/EPA

Két általános globális kockázattal kell számolni, amelyek a mindenen nyomot hagynak és mindennel összefüggenek. Az egyik a gazdasági egyenlőtlenség (a vagyont és bevételt tekintve országokon belül és országok között), a másik pedig a hibás kormányzás (gyenge vagy nem megfelelő intézmények, megállapodások és hálózatok). Mind a kettő befolyással van további globális kockázatok kifejlődésére és mérsékli a képességeinket ezek hatékony megválaszolására. A tanulmány szerint a következmény egy 21. századi paradoxon létrejötte: miközben a világ egybenő, aközben mindinkább szétesik.

A globalizáció fenntartható gazdasági növekedést eredményezett egy generáció számára. A világ összement, s ez a folyamat átformált mindent. Minden mindennel összeköttetésbe és függésbe került. De a globalizáció haszna egyenlőtlenül terült szét, s egy kisebbség aránytalanul nagy részhez jutott hozzá. Hiába a feltörekvők gyors növekedése, az országok közötti gazdasági egyenlőtlenség mégis bizonyítottan nagyobb lesz. A gazdasági egyenlőtlenség azonban az egyes országokon belül is fokozódik. Mindez politikailag azt eredményezi, hogy feltámad a nacionalizmus, a populizmus és felgyorsul a társadalmi széttöredezettség. Ez a helyzet megnöveli a véleménykülönbségeket abban, hogy miképpen lehet elérni a fenntartható belső növekedést.

Hogy megfelelhessünk ezeknek a kihívásoknak alapvető volna a javuló globális kormányzás megteremtése. De ez egy újabb 21. századi paradoxont szül: kritikus ügy, hogy javítsuk a globális kormányzáson, de a széttartó érdekek, egymással ütköző ösztönző erők, eltérő normák és értékek miatt ennek kivitelezése rendkívül nehéz, komplex és szennyes.

A következményeket jól látni például a WTO (Kereskedelmi Világszervezet) dohai fejlesztési tanácskozásának sikertelenségén, vagy a koppenhágai klíma konferencia kötelező érvényű határozatok nélküli lezárásán. A G20 formáció létrejötte talán a legreményteljesebb fejleménye a világkormányzásnak, de ennek hatékonysága jelenleg még nem bizonyított – állítja a Világgazdasági Fórum tanulmánya.

A három fő kockázat közül az első a makroökonómiai egyensúlytalanságok kialakulása. Ebbe a devizák volatilitását (túlzott árfolyam ingadozását), a fiskális válságokat, a befektetési árak összeomlását is beleértik. Utóbbinál külön megjegyzendő, hogy ezt a növekvő vagyon és a feltörekvő gazdaságok befolyása valamint a fejlett gazdaságokban tapasztalható magas adósságszint közötti feszültségek táplálják.

A megtakarítások és a kereskedelmi egyensúlytalanság az országokon belül és országok között egyre kevésbé tartható, miközben a fedezet nélküli kötelezettségek hosszú távon igen nagy nyomást fejtenek ki a költségvetésekre. Ezekre az egyensúlytalanságokra elvileg lehetne globálisan koordinált választ adni, de ez bizonyára konfliktusokat indukálna a különböző államok között.

A világ korupciós térképe. Globális csapda

A második fő kockázat az illegális-, vagy ha úgy tetszik a feketegazdaság. Ebbe a körben tartozik az államok törékenysége, a feketekereskedelem, a szervezett bűnözés és a korrupció. A behálózott világban a kormányzati hibák és a gazdasági egyenlőtlenségek lehetőséget teremtenek az illegális tevékenységek kivirágzására. A feketekereskedelem értéke 2009-ben globálisan elérte az 1300 milliárd dollárt (az éves magyar nemzeti jövedelem tízszeresét). Miközben ezek a kockázatok hatalmas költségeket jelentenek a legális gazdaság számára, még gyengítik is az államokat, fenyegetik a fejlődési lehetőségeket, aláássák a jogrendet, és az országokat a szegénység és az instabilitás csapdájában tartják. A nemzetközi együttműködés – mind a keresleti, mind pedig a kínálati oldalon – sürgősen szükséges volna – vélik a tanulmány szerkesztői.

A harmadik fontos kockázat a víz-étel-energia hármasé. A gyorsan növekvő népesség és az emelkedő jólét egyre elviselhetetlenebb nyomást gyakorol a forrásokra. A víz, az étel és az energia iránti igény várhatóan 30-50 százalékkal fog emelkedni az elkövetkező két évtizedben, miközben a gazdasági egyenlőtlenségek intenzívebbé teszik a rövidtávú megoldásokat a kitermelésben, előállításban és fogyasztásban, amelyek aláaknázzák a hosszútávú fenntarthatóságot. A hiány társadalmi és politikai instabilitáshoz, geopolitikai konfliktusokhoz és visszafordíthatatlan környezeti károkhoz vezethet. Bármely stratégia, amely a víz-étel-energia kérdéskörre fókuszál, de figyelmen kívül hagyja ezek összefüggését súlyos nem kívánt következményeket kockáztat.

Mahmud Ahmadinedzsad iráni elnök. Atomtervek, felmért félelmek

AP

 A Világgazdasági Fórum széleskörű felmérésében, arra volt kíváncsi, hogy a megkérdezettek mit tartanak „figyelemre méltó kockázatnak”. Öt fontos félelmet sikerült kiszűrni.

Kiberbiztonság: Ide értettek a mind gyakrabban tapasztalt számítógépes lopásoktól a kevésbé érthető kiberháború rémképéig számos komputer- és internethasználattal kapcsolatos félelmet.

Demográfiai kihívások: A népesedési problémák a fejlett gazdaságokban megjelenő költségvetési nehézségektől, a fejlődő gazdaságok társadalmi stabilitási kérdéseiig terjedtek.

A természeti források biztonsága: Ebbe a körbe a nyersanyagok keresletében és kínálatában, illetve az árakban mutatkozó hatalmas ingadozásoktól kezdve az energia és nyersanyagárak hosszú távú tartós emelkedésén át, a keresleti-kínálati egyensúly felbomlásig soroltak be veszélyeket.

Globális megtorpanás: Arra a helyzetre vonatkozó félelmeket is sikerült azonosítani, amikor a gazdasági egyenlőtlenségekre adott populista válaszok megakadályozzák a további globális fejlődést, különösen, ha a fejlődő gazdaságok nem lesznek képesek elérni azt a vezető szerepet, amelyet megcéloztak.

Tömegpusztító fegyverek: A régi félelem nem tűnt el a hidegháború kimúlásával, sőt újjáéledt, mert a tömegpusztító fegyverek elerjedése további államokban valóságos lehetőségnek tűnik.