Iraki életkép béke és háború határán. A demokrácia tanulásának exportjára volna szükség © AP

Deák Péter válság- és konfliktuselemző kifejtette: az idei évben hiányzott az előrelátás a politikai elitben a jelentkező világrendváltozásokkal kapcsolatban, holott ezek 70-80 évente, különböző objektív folyamatok hatására bekövetkeznek a világban. Szerinte sokan azt képzelték, hogy ezt a változást a kétpólusú világ felbomlása jelentette, azonban ez inkább egy mostanáig tartó átmeneti korszak volt. Ehelyett az történt, hogy megjelent az előre nem jelzett, az 1929-33-ashoz hasonló gazdasági válság, amelyet a homokóra-jelenség, vagyis a szakadás a szegény és gazdag rétegek között, már előre jelzett.

A nagyhatalmakról szólva kifejtette: az Egyesült Államokban 2008-ban megjelent az a felismerés, hogy az egykori szuperhatalmi rendszer véget ért; és az, hogy valójában a sikertelenségek időszaka volt számukra az elmúlt húsz év. „Hiába volt bizonyos katonai terjeszkedés, hiába voltak beavatkozások, rá kellett ébredni, hogy 1945 óta az Egyesült Államok két háborút nyert csak meg: a grenadait és a hidegháborút” – mondta.

Oroszországot érintve elmondta: idén kiderült, a világ legnagyobb területű állama elvesztette „presztízsorientált birodalomtudatát”, leértékelődött, holott Oroszország keleten nagyhatalomnak számít, mégis folyamatosan csökken a tekintélye, kívül marad a nemzetközi folyamatokon.

Ezzel ellentétben az Európai Unió – vélekedett Deák Péter – mintha megélénkült volna, hiszen szerepet vállalt olyan lokális válságokban, mint a grúz vagy a koszovói.

Az elemző hangsúlyozta, hogy egyre nagyobb teret nyernek a világban a szélsőségek, amely egyrészt a szegénység és a szegényérzet összetalálkozásából ered, másrészt a nacionalizmusból és az autonómiamodellekből. Mindez új erőszakformák megjelenését eredményezte. Példaként említette a lokális terrorizmus formáit, amelyek esetében – a nemzetközi terrorizmussal ellentétben – konkrét személyek állnak a célpontban.

Deák Péter véleménye szerint mindezek mélyén egy hármas társadalmi ütközés húzódik meg. Egyrészt a technika nagymértékű fejlődése; másrészt az ezzel kapcsolatosan, a társadalomban kialakuló komfortérzet, amelyet egy réteg igényel, egy másik azonban elutasít, mert nem jut hozzá. Harmadrészt a természet is ütközőzónává vált, mert a jelenlegi technika ellentétbe került a természettel.

Úgy véli, több megoldása is lehetne ezeknek a problémáknak, példaként pedig az autonómiamodellek átgondolását említette. Sok helyütt – például Irakban – a demokrácia exportja helyett, inkább a demokráciatanulás exportjára lenne szükség, egy „misszionárius” mozgalomra.

Zsugorodik az északi jégsapka a felmelegedés miatt. Most kevésbé lesz érdekes © NSIDC

Losoncz Miklós közgazdász, a GKI kutatásvezetője kifejtette, hogy az amerikai másodrendű jelzálogpiacról még tavaly augusztusban kiindult pénzügyi válság idén szeptemberben újabb szakaszába lépett. Szerinte a fejlett országokban ezt a szakaszt egyebek mellett pénzügyi közvetítők bukása, illetve bukási kockázatának fokozódása, valamint a befektetők és a pénzügyi közvetítők „kockázati étvágyának” csökkenése jellemezte. A válság átterjedt a felzárkózó országokra és a reálszférára is, s ezáltal mindinkább globális jelleget öltött.

A közgazdász álláspontja szerint a válságot kiváltó pénzügyi és reálgazdasági egyensúlyhiányok mérete (eladatlan lakások nagyságrendje, nehéz helyzetbe került jelzáloghitel-tulajdonosok száma) alapján a jelenlegi válság az 1929-1933-ashoz hasonlítható. Azonban a mostani és a közel 80 évvel ezelőtti válság okai, következményei gyökeresen különbözőek.

Ezek alapján Losoncz Miklós úgy vélekedett, hogy a válság a korábban feltételezettnél mélyebb lesz és jobban elhúzódik, azaz a GDP nagymértékben csökken a fejlett országokban, a kilábalás is később, jó esetben 2010 elején kezdődik, és a válságot követő fellendülés is gyengébb lesz, mint a „hagyományos” pénzügyi válságok után.

Elemzésében kitért arra is, hogy a pénzügyi válság annak ellenére súlyosan érinti a felzárkózó országokat, hogy nem játszottak közvetlen szerepet benne. Míg ezek az országok korábban sok tekintetben a globalizáció haszonélvezői voltak, addig most annak negatív hatásait is kénytelenek megtapasztalni.

A gazdasági növekedés lassulása és a pénzügyi egyensúlyi problémák éleződése nyomán várhatóan éleződnek a társadalmi feszültségek a gyorsan növekvő országokban, elsősorban Kínában és Indiában, de bizonyos mértékben Oroszországban is. Losoncz Miklós kifejtette, hogy a globális pénzügyi válság következtében lassuló GDP-dinamika miatt az energiahordozók és a nyersanyagok világpiaci ára csökken, ez háttérbe szorítja a klímaváltozással kapcsolatos globális problémák kezelését.