Amazonasi esőerdő Peruban. Hamarosan monokultúra lehet a helyén © AP

„Ha korlátozni akarjuk bolygónk felmelegedését, abszurd dolog átállítani az őstermészetet bioüzemanyagok termelésére” – állítja Joe Fargone, az egyik legfontosabb környezetvédő magánszervezet, a Nature Conservancy kutatója, a témával foglalkozó tanulmány egyik társszerzője.

„A jelenleg használt bioüzemanyagok kivétel nélkül a természet közvetlen vagy közvetett pusztításával járnak” – hangoztatja a tudós. „A világ mezőgazdasága már hatmilliárd ember számára termel élelmiszert, a bioüzemanyagok termelése szükségszerűen azzal jár majd, hogy a természeti környezet még nagyobb részét használják majd kultúrnövények termesztésére.”

Az őserdők, szavannák, mocsarak vagy sztyeppék elpusztítása következtében a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyisége jóval meghaladja azt a mennyiséget, amely azért nem kerül a légkörbe, mert bioüzemanyagot használunk – olvasható a kutatók által Science tudományos folyóirat február 8-i számában közzétett tanulmányban.

A tudósok számításai szerint az, hogy a természeti környezetet kukorica vagy cukornád termesztésére állítják át (hogy aztán ezekből a kultúrnövényekből etanolt, illetve például szójából dízelolajat nyerjenek), sokszorta – 17-szerestől 420-szorta – több szén-dioxid kibocsátásával jár, mint amennyit a szénnek és más fosszilis üzemanyagoknak a bioüzemanyaggal való kiváltása megtakarít.

A megsemmisített fák és növények által tartalmazott, valamint az abban a földben lévő szén, amelyen ezek nőttek, szén-dioxid formájában a légkörbe kerül, és ez a folyamat több évtizedig, vagy akár több évszázadig tarthat – figyelmeztettek a tudósok.

A kutatók számításai szerint Indonéziában, ahol a tőzeglápok egykori területét pálmaültetvényekké alakították át biodízel gyártására, ez a bioüzemanyag csak 423 év elteltével – ha addig folyamatosan termelnék ott – lenne elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a földek átalakítása során keletkezett széndioxid hatását úgy, hogy a mérleg pozitívvá váljon.

„A kormányok nem hoztak létre olyan rendszert, amely a földtulajdonosokat a szén-dioxid-kibocsátás korlátozására bírná, éppen ellenkezőleg, pénzügyi ösztönzést nyújtanak a bioüzemanyagok termelésére szolgáló kultúrák bevezetéséhez” – mutat rá Stephen Polasky, a Minnesota egyetem közgazdasági professzora, a tanulmány másik szerzője.

„A probléma felelős megközelítése az olyan lépések az ösztönzése lenne, amelyek azt segítik, hogy a természet nagyobb mennyiségű szén-dioxidot kössön le, illetve az, hogy büntetnék a szén-dioxidot kibocsátó tevékenységet, amivel a bioüzemanyag-termesztés bevezetése jár” – fűzi hozzá.

A kutatók megjegyzik, hogy a kukorica-etanol iránti növekvő egyesült államokbeli kereslet hozzájárul az amazonasi őserdő fokozódó ütemű pusztításához Brazíliában. Az amerikai farmerek ugyanis annak érdekében, hogy ki tudják elégíteni az etanol iránti növekvő keresletet, az eddigiektől eltérően már nem váltogatják a kukorica és a szója termesztését földjeiken. Ez arra indítja a brazil gazdákat, hogy – az őserdei területek fokozott irtásával – nagyobb területen állítsanak elő szóját, hogy így használják ki a szója iránt megnőtt amerikai igényt.

A tanulmány szerzői azonban megjegyzik, hogy nem minden bioüzemanyag járul hozzá az éghajlat felmelegedéséhez, mert van olyan is, amely érintetlenül hagyja a természeti környezetet. Ilyen a mezőgazdasági hulladékokból, fafeldolgozás során keletkező fűrészporból és a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területeken termő fűféleségekből nyert bioüzemanyag.