© AP

Német zászlót keres? Mindjárt hozom - tüsténkedett a cégére szerint hongkongi textíliákat árusító butik kereskedője a berlini Alexanderplatzon a múlt hét péntekén. A tagadó választ némi csalódottsággal a hangjában vette tudomásul, mondván, pedig most mindenki azt viszi. Való igaz, legutóbb talán 1990. október 3-án, a német újraegyesítés napján lehetett annyi fekete-piros-sárga lobogót látni a berlini utcákon, mint a 2006-os focivébé nyitónapján. A normális körülmények között a nacionalizmusnak még a látszatát is kínosan kerülő németek most végre önfeledten azonosulhatnak a nagy eseménnyel - és persze a saját csapatukkal.

Akkor is, ha nem minden lett olyan tökéletes, mint tervezték. Az előbb említett Alexanderplatz még mindig jószerével egyetlen nagy építési terület, a látogató kerítések, konténerek, útelterelések között botladozhat. Hiába fogadkoztak az illetékesek, hogy a vébére minden kész lesz, még a híres Unter den Lindenen, a Brandenburgi kapu tőszomszédságában is építési konténerek látványa bontja a harmóniát. Elkészült viszont Berlinben az 1 szurkolói mérföld (újnémetül: Fanmeile) hosszúságú focisétány. A Június 17. sugárúton a Brandenburgi kaputól a Győzelmi oszlopig vezető 2,5 kilométeres és a vébé idejére a kocsiforgalom elől lezárt, kerítéssel körbevett útszakaszon hét óriáskivetítő, számtalan sör- és sültkolbász-árus, gyerekeknek minifocipálya, a felfelé nézéstől elmerevedő nyakúaknak masszázs, a lélekben megújulni vágyóknak pedig a berlin-brandenburgi evangélikus egyházkerület által üzemeltetett pihenősátor áll a rendelkezésére.

A katonai parádék egykori helyszínén, az imponálóan széles sugárúton, amelyet Hitler az általa megálmodott új birodalmi főváros, Germánia tengelyének szánt, legalább negyedmillió ember ünnepelte a múlt pénteken a német győzelmet. És aki azt hitte, csak a német csapat meccseire jönnek majd, szombaton felülvizsgálhatta nézeteit: az argentin-elefántcsontparti összecsapást is csak állva lehetett már nézni, a sörpadok mind megteltek az egyébként zömmel az esélytelenebb afrikai csapatnak drukkoló közönséggel. A különböző országok mezeibe öltözött szurkolócsoportok (élükön a lelkesen doboló-szambázó brazilokkal, akiknek a válogatottja pedig még addig nem is játszott), illetve a biciklivel-gyerekkocsival megjelenő német családok a hétvégén valóságos fiesztahangulatot varázsoltak ide.

© AP

A békés képet persze egy pillanat alatt beárnyékolhatja bármely esemény - mondjuk a lapzártánk után, e hét szerdáján sorra kerülő és a lengyelek számára sorsdöntő lengyel-német meccs eseteges szurkolói utózöngéi. Mindazonáltal tény: eddig bevált a koncepció, miszerint a különben nyilvános-ingyenes helyre biztonsági ellenőrzés után lehet belépni, legfeljebb az idősödő látogató nyugtázhatja szomorúan, amikor a fiatalok hátizsákjait alaposan átvizsgálja a biztonsági őr, neki meg csak int, fáradjon be. Odabent sárga mellényükön Anti-Konflikt-Team feliratot viselő rendőrök, köztük több fiatal, csinos lány, akik még közös fotóhoz is hajlandók beállni. Rohamsisakos, védőruhás kollégáik egyelőre munka nélkül üldögélnek a környező Tiergarten fái között parkoló csapatszállító buszaikban. A vendéglátás árai is csaknem barátságosak, egy korsó (méghozzá műanyag korsó, mivel üveg használata tilos) sör 3,5 euró, fél méter sült kolbász frissen sült bagettben 3 euró. Az árak egységesek, a sört pontosan, vonalig csapolják. És itt legalább német sört mérnek, ellentétben a stadionokkal, ahol a FIFA szponzori szerződésének megfelelően csak az amerikai Anhauser sörét veheti meg, akinek kedve van hozzá.

De hát földi halandó már amúgy sem jut be stadionba, a szervezők szerint minden meccsre minden jegy rég elkelt. Marad - legalábbis Berlinben - a stadion kicsinyített mása. Az egyik nagy szponzor a Reichstag épülete előtti téren építtette meg a berlini Olimpia-stadion mását, ami akár annak a jelképe is lehet, hogyan gyűrte maga alá a focivébé kapcsán az egész rendezvényt a FIFA, a szponzorok és a pénz. Korábban felmerült ugyanis, hogy a parlament épülete és a kancellária közötti hatalmas, zöld területen esetleg lehetne néha egy kicsit focizgatni is, ám ezt az illetékesek a gyep védelmére való hivatkozással megtiltották. Most viszont az egész 40 ezer négyzetmétert beépítették egy kicsinyített, szétszedhető stadionnal, lelátókkal, tetővel, középen műfüves, kispályás meccsekre alkalmas focipályával - felül, körben és mindenhol a szponzor nevével. A pénteki megnyitóra persze ez a műstadion is megtelt fekete-piros-sárgába öltözött szurkolókkal, akik ütemes tapssal-kiáltással (ti-tá-ti-ti-tá-ti-ti-tá-tá - Deutschland!), illetve az alkalmi acélcső vázas konstrukciót tekintve némiképp félelmetes lábdobogással biztatták kedvenceiket a győzelemre.

Tánc a rendőrrel © AP

A vébé mindenhatósága alól a politika sem vonhatta ki magát, még a focimániával aligha vádolható Angela Merkel kancellárnő is ellátogatott a német csapat szállására, néhány hatásos fotó és tévévágókép erejéig. A hatás és a figyelemfelkeltés lehetőségét egyébként mások kifejezetten alantas célra is megpróbálják kihasználni: a szélsőjobboldali, a külföldieket egyébként legszívesebben az országhatárokon kívül tudni akaró NPD az ellenségem ellensége a barátom jelszó jegyében felfedezte az Irán iránt táplált szimpátiáját.

A német illetékesek most azon izgulnak - miközben az iráni csapat játékosaival sokan szimpatizálnak, hiszen többen közülük a Bundesligában játszanak -, hogy Irán ne jusson tovább, mert akkor nem kell az Izrael-ellenes s Németországban bűncselekménynek számító holokauszttagadó kijelentéseiről elhíresült Mahmúd Ahmadenidzsád iráni elnök látogatásával számolniuk. Az NPD-sek szombati, gelsenkircheni tüntetésükre, amit előbb a közigazgatási bíróság betiltott, ám az alkotmánybíróság végül is engedélyezett, a hatósági tiltásnál hatásosabb választ kaptak: az alig több mint kétszáz újnácival szemben több mint 3 ezer ellentüntető vonult fel, élükön Norbert Lammert kereszténydemokrata parlamenti elnökkel és Franz Müntefering szociáldemokrata alkancellárral.

WEYER BÉLA / BERLIN