A javarészt még mindig férfiakkal telített magyar közéletben és maszkulin politikai kultúrában kihívást jelenthet egy női politikus számára a hatékony érdekképviseletet ellátni úgy, hogy közben nem veszi át ő maga is azt a fajta macsós vezetési stílust, amely jellemző erre a közegre. Ugyanakkor a női politikusok eltérő állásponton vannak arról, hogy a nemük mennyire nehezítette meg az érvényesülésüket a politikában. Ez derült ki legalábbis a CSAK ezt az 1-et kértem! Feminista Fesztivál egyik kerekasztal-beszélgtésén, ahol Döme Zsuzsanna (MKKP), Orosz Anna (Momentum) és Udvarhelyi Tessza beszélgetett női érdekképviseletről, az érvényesülés és az előrelépés esélyeiről a közéletben.

Döme Zsuzsanna, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alapítója, társelnöke, Ferencváros alpolgármestere úgy van a női politikusos kérdésekkel, mint azzal, hogy vannak-e roma festők vagy szimplán csak festők vannak. „Én nem nőként élem meg, hogy politikus vagyok. Vezetőként – érdekes módon – nekem legtöbbször a nőkkel volt problémám, nekik feleltem meg kevésbé, vagy ők szerettek volna inkább fiúkra hallgatni.

Szerintem van egy ilyen bevett minta, hogy azért a vezető az pasi legyen. »Oké, te ezt mondtad, de azért megkérdezem még az igazgatót is (aki férfi)«.”

Döme Zsuzsanna (középen)

Cabrera Martin

Mindazonáltal úgy látja, hogy az érvényesülés legnagyobb gátja nem annyira a nőiségben, mint inkább a társadalmi mobilitás hiányában keresendő. „Szerintem ma Magyarországon vagy Budapesten abban van a nagy kihívás, hogy honnan jössz. Vidékről, kisvárosból, kik voltak a szüleid, elsődiplomás vagy-e, volt-e már olyan példa a családodban, hogy valaki politikusnak ment vagy szerzett diplomát? Nekem ebből egyik sem volt: kisvárosból származom, elsődiplomás voltam a családban, senkinek semmi köze nem volt a közélethez. Szerintem a teljesen leállt társadalmi mobilitás köszön vissza a teljesen leállt politikai mobilitásban. Nagyon sűrűn jutott eszembe az elmúlt tíz évben a közéletben, hogy van-e itt keresnivalóm. És ez nem a nőiségem miatt volt, hanem a hátterem miatt.”

A Momentum politikusa, Orosz Anna szerint a kettő nem zárja ki egymást. „Rohadt nehéz nem értelmiségi családból bejutni a politikába, hát még nőként ugyanilyen háttérrel. Sok női politikus a mai közéleti színtéren már az anyatejjel szívta magába a politikát. Az én családomban sem voltak politikusok, de ha mondjuk a családom férfi tagjaival szerettem volna kapcsolódni, akkor kénytelen voltam velük a közéletről beszélgetni, mert ők erről tudtak csak javarészt beszélgetni. Szóval ez abszolút szerepet játszik abban, hogy én most itt vagyok.”

Orosz Anna (balra)

Cabrera Martin

Ugyanakkor megemlítette, hogy azért vannak előnyei is annak, ha valaki nőként szeretne belépni a politikába. „Szerintem a választók szeme hozzá van szokva ezekhez az öltönyös politikus csávókhoz, és egyszerűen felüdülés, ha egy nő ül a helyükön, jobban odafigyelnek, jobban felkapják a fejüket, és talán így egy kicsit könnyebb nyilvánosságot szerezni női politikusként. Azt gondolom, hogy a választók egy rétegének elege van ebből a bizonyos macsós hangnemből, és ők nagyon örülnek annak, ha emberibb, empatikusabb, együttműködőbb hangot üt meg egy politikus – legyen akár nő, akár férfi.”

Orosz Anna beszélt azonban arról is, hogy neki kifejezetten nehezen ment saját maga elfogadtatása. „Rám azért az elején úgy néztek az ősz halántékú férfiak, meg a nők is egyébként, akik öt évtizede dolgoznak már a hivatalban, hogy »mit akar itt ez a kiscsaj?« Aztán éreztem, hogy hónapról hónapra emelkedik a respektem a szemükben, amikor látják, hogy beleteszem magam az ügyekbe, és harcolok és megpróbálom a tudást megszerezni, és ha valamit elhatározok, akkor abból nem engedek.”

Udvarhelyi Tessza, aki tíz éven át volt a Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoport fő szervezője, most pedig Józsefváros alpolgármestere, úgy véli, a nők alapvetően nem gondolják, hogy van helyük a politikában. „Azt látom, hogy a férfiak kevésbé szívesen adják fel vagy adják át a helyüket a közéletben, meg azt gondolják, hogy az a tér, amit elfoglalnak, az eredendően az övék. A nők ehhez képest sokkal többször meggondolják, hogy ehhez ők jók lesznek-e, megfelelnek-e, biztosan alkalmasak-e…

Udvarhelyi Tessza

Cabrera Martin

Szerintem Magyarország nem lesz jobb hely addig, amíg nem lesznek egyenlő arányban nők és férfiak a politikában. Azt látom, hogy máshogy vezet egy női politikus meg egy férfi: míg a férfiak hajlamosabbak a monologizálásra, addig a nők inkább párbeszéddel vezetnek. Muszáj, hogy a magyar politikai életben a női vezetői stílus is sokkal inkább megjelenjen, mert ez a monologizáló politikai gyakorlat ellene megy a demokratikus működésnek.”

A beszélgetés résztvevőinek általános élménye volt a politikai életben, hogy szexista megjegyzéseket kapnak, és megkérdőjelezik a szakmai kompetenciájukat.

Döme Zsuzsanna állítása szerint kapott már az „idefigyelj, kiscsaj”-ozástól kezdve mindent, de különösebben nem viselte meg.

„Megkaptam, hogy miért nem sminkelek, meg hogy nem nézek ki elég jól, de hál’ Istennek nem szépségkirálynő-választáson indultam, na, hát így nézek ki, mindjárt 50 vagyok, hogy nézzek ki?!”

Nők és női érdekképviselet a politikában kerekasztal-beszélgetés az Auróra által szervezett Feminista Fesztiválon

Cabrera Martin

Udvarhelyi Tessza két példát hozott fel. „Az egyik, hogy politikai beszélgetéseken, amikor én mondtam valamit, akkor azt nem hallotta meg senki, és amikor ugyanazt mondta egy idősebb férfi, akkor azt egyből meghallották. A másik, az meg a nőnap: nekem az elmúlt öt évben súlyos polgárháborús helyzeteim voltak abból, hogy egy önkormányzat hogyan ünnepelje meg a nőnapot, és azért ott fennhangon üvöltés ment ezzel kapcsolatban: hogy »de a virág az igenis része a kultúrának’« meg hogy »nem fogunk tampont gyűjteni, mert nem akarunk véres tamponokat posztolni a Facebookon…« De aztán ezen sikerült túllendülnünk, és most már a Józsefvárosi Önkormányzat annyi menstruációs eszközt gyűjt nőnapra, hogy megfulladunk benne, és minden politikus a menstruációs cuccokkal, meg a betétautomatával fotózkodik – de azért ez egy ötéves harc volt…”

Szóba került még Döme Zsuzsanna találkozása Magyar Péterrel is, amikor politikai megbeszélésre érkezett a Kutya Párt társelnökeként. Magyar Péter ekkor kijelentette, hogy „a nő kint marad”, és csak Kovács Gergellyel volt hajlandó leülni tárgyalni. Arra a kérdésre, hogy ő ezt hogyan élte meg, elmondta, hogy nem esett jól neki. „Én közben ültem kint az autóban, és azért ott elgondolkoztam nagyon sok dolgon, a női princípiumommal és annak kiteljesedésével kapcsolatban… Kár, hogy nincs az autóban konyha, akkor aktívabban tölthettem volna ezt az időt.”