Meg is jegyeztük, jó és szép az új 9-5-ös, de a legnagyobb élményt mégis a vicces, bogárhátú kocsi vezetése jelentette, amibe eredetileg háromhengeres, kétütemű, 33 lóerős 748 köbcentis motor került. Ez volt egyébként az első olyan Saab, amit Svédországon kívül is forgalmaztak, az Egyesült Államokban például viszonylag nagy sikere volt (sőt, még ma is sikeres, a sztárkomikus Jay Lenónak is van egy 1958-es példánya).

További képek a galériában

Izsák Norbert

A legendás Erik Carlsson 1957 augusztusában megnyerte vele az 1800 kilométeres finn rallit, mi több 1959-ben a Le Mans-i versenyen úgy lett 12. az aprócska autó, hogy átlag 130-as tempóval suhant (saját „mini” kategóriájában egyébként a második helyen végzett). Az általunk tesztelt verzióval is eséllyel lehetne indulni veterán versenyeken, mert a motort időközben felspécizték 65 lóerősre. A kéziváltó és a motor tulajdonképpeni Wartburg (DKW) találmány, a kormányváltó a klasszikus Wartburg mintájára kapcsolható, és minden egyes sebesség szabadonfutó (ellentétben mondjuk a Trabival, ahol csak a négyes volt az).

A kávédaráló hangú 93-as egyik igencsak szerethető tulajdonsága, hogy a jobboldali indexkar elmozdításakor a B-oszlop tetejéről kiugrik egy fényvisszaverő kar – ez volna az indexelés. Ma már az is meglehetősen egyedinek számít, hogy a motor beindításához először is el kell fordítani a gyújtáskapcsolót, majd a kormánytól balra elhelyezkedő kallantyút meg kell rántani, csak ezután röffen be a motor. Az ülések kényelmesek, bár mintha csaltak volna kicsit, és a sofőrülés nem az eredeti volna. Tény, ebben az autóban így se, úgy se alszik el az ember, az erős hang, a zörgés-hörgés-börgés garantáltan ébren tart mindenkit.

Izsák Norbert