Érdekes, misztikus dolgok vannak ebben a Saabban: az összkerékhajtású, kétliteres, nagyturbós autó alapból 210 lóerős, amihez még nyugodt szívvel hozzátehetünk plusz 20-30 lóerőt a bioetanol miatt. Így uszkve 240 lóerőt kapunk, ami alig 40 lóerővel marad el a V6-os, két turbófeltöltős 2,8 literes, papíron 280 lóerőre képes benzines mögött, amit korábban teszteltünk. Míg az utóbbi kevesebb, mint 6 másodperc alatt gyorsult fel száz kilométer per órára, ennek alig vékonyabb motorral pedig 8,5 másodpercre van szüksége a művelethez. A tíz évvel ezelőtti konstrukciójú 2 literes kisturbós Saabok is (150 lóval) kicsivel 9 másodperc felett teljesítették a feladatot. Ehhez képest a 9-3X-ben sacc per kábé 7,5 másodpercnek érzem a százas vágtát, no de minek hazudna a gyár lassabb gyorsulást?! Vagy ez volna a különbség a négy- és a hathengeres változat között? Sajnos, az oknyomozást ezen a ponton kénytelenek voltunk feladni, mindenesetre boldogan integetek az imént még agresszíven mellém, a kanyarodó sávba beálló luxusterepjáró sofőrjének, aki megalázottan, a sötétített üveg mögött feltehetően kopasz, lila fejjel füstölög azon, hogy nem tudott bevágni elém.

Hangulatnyit változott a belső tér a hagyományos 9-3-asokhoz képest. Kívülről látványosabb a változás. Vessenek meg érte, de tetszenek azok a gumi- és műanyagelemek, amiket a karosszériára ragasztottak. Nyilván alulról is jól megerősítették az alvázat, mindezek ellenére nem tűnik sokkal magasabbnak a kocsi egy hagyományos 9-3-asnál; amint az a sajtóanyagokból kiderül, csupán rongyos 35 milliméterrel emelték meg az autót. Ha nincsenek ott a durvító, varacskosító elemek, talán fel sem tűnne, hogy nem egy hagyományos 9-3-assal van dolgunk.

© Stiller Ákos

A másik furcsaság: annak idején azt magyarázták nekem, hogy ugyan a régi 9-5-ösökben csak belülről lehet vezérelni a visszapillantó tükrök behúzását, de a pár éve megújult 9-3-asok már vadiúj fejlesztések, ezért a kulcsról is vezérelhető ez a funkció. No de mit tegyen az ember fia, ha azt tapasztalja, hogy az egészen friss és ropogós 9-3X-ben valahogy megint kizárólag belülről, az oszlopról lehet tükröt csukni? Bizonyára éjszaka belopózott néhány galambősz 9-5-ös fejlesztő a trollhatteni gyárba, és viccből ezeket a paneleket építette be.

Az apró szépségtapaszoktól eltekintve, a 9-3X hozza a szokásos Saab-formát. Minden kézre áll, felénk fordul a műszerfal, a dizájnos kézifék is szépen belesimul a beépített ívbe. A kormány jó fogású, az ülések is ugyanolyan kényelmesek, mint régen. A halk duruzsolás, a motormorgás továbbra is zene a fülnek, hála a turbónak, de ennek élvezéséhez azért le kell kicsit engedni az ablakot, mert a kocsi elég jól szigetel. Megvan még a száguldó tank érzés, stabil, masszív a karosszéria.

A legnagyobb kérdés, hogy mennyi értelme volt most kijönni ezzel a modellel, ami sokkal nagyobbat szólt volna, ha tíz, de legalább hat évvel ezelőtt kerül a piacra. Nagyjából akkor, amikor a Ford jó mélyen belenyúlt a zsebébe, és megfinanszírozta a Volvo XC70-esét. Nem kell hozzá túlságosan erőteljes memória, hogy felidézzük, miként jöttek divatba a műanyagborításos divatterepjárók, amelyeknek kábé annyi közük volt a terepezéshez, mint Britney Spearsnek az iskolai drogprevencióhoz. A francia és német gyártók egymás után jöttek ki az ilyen kocsikkal, sőt, még az azóta jobblétre szenderült Rovernek is volt egy ilyen kiskocsija, aminek a szakmai méltatásában ugyan a terepezésről egy hang nem volt, de kiemelték, milyen praktikus, hogy az oldalát borító műanyag megvédi attól, ha a bevásárlóközpontban véletlenül nekitolnák a bevásárlókocsit. Azért ez a 9-3X ennél jóval többet tud: nemcsak jól néz ki, és nemcsak a bevásárlókocsikkal való ütközést bírja, de az összkerékhajtás miatt még a sárból is kikeveredünk vele.

A General Motorsnak nem hibáztatnia kellett volna a svéd márkát az állítólagos veszteségek miatt, hanem idejekorán be kellett volna fektetnie a fejlesztésekbe – állítólag a svéd mérnökök éppen egy évtizeddel ezelőtt készültek el a 9-3X terveivel, csakhogy a szép remények megbuktak a GM sóherségén. Akkoriban a 9-3X a duplaturbós 1,9-es dízellel, vagy a most bemutatott 1,6-os, 180 lovas benzinessel tarolt volna (bár azért az is elég érthetetlen, hogy a dízelverzióból miért spórolták ki az összkerékhajtást, ráadásul az nem is 35, csupán 20 milliméterrel magasabb a hagyományos 9-3-asnál).

© Autómenedzser

Annyiban persze mégsem felesleges a modell bevezetése, hogy aki már eddig is szerette a Saabot, csak éppen a hétvégi telekre nem tudott eljutni a leültetett Aerójával, nyilván boldogan rohan a forgalmazóhoz egy 9-3X-ért.

Bioetanollal tankolva nehéz városban 14 liter alá vinni a fogyasztását, de ez a nyomorúságos budapesti közlekedésnek is tulajdonítható. Hozzávesszük, hogy a bioetanol nagyjából 30 százalékkal olcsóbb a 95-ös benzinnél, máris nem olyan rossz a kép: átszámítva, ez olyan, mintha 10-11 litert fogyasztana, ami teljességgel elfogadható egy ilyen kategóriájú autótól.

A Saab húsz évvel ezelőtt vitán felül a prémiumkategóriában volt, s még ma is benne van az elitben, de az újdonságok elmaradása miatt azért inkább már alulról súrolja. Viszont tavaly nagyon jól szerepelt az ADAC lerobbanásos-megbízhatósági listáján; szóval nagy piros pontot kap azért, hogy sikerült valamennyit visszaszerezni régi, elnyűhetetlenségével kapcsolatos hírnevéből. Talán a kettő összefügg: nem nőtt a kütyük száma, de a meglévők működési biztonsága sokat fejlődött.

IZSÁK NORBERT

Műszaki adatok és fotók az Autómenedzser.hu autós portálon.