© Autómenedzser

A legtöbben erre azt a választ adják, hogy azért, mert ez idő alatt az egyik kezünk elfoglalt, nem tudjuk a kívánt célra használni. Ez igaz ugyan, de nem a probléma valódi forrása: az igazi gond az idő megnövekedése, a késleltetett reakció. Ezek a speciális esetek nem hasonlíthatóak össze azzal a szituációval, amikor csak nincs a kezünk a kormányon, mert épp pihentetjük vagy a váltókart fogjuk vele. Ha a váltókaron pihen a kezünk, minimális késedelemmel, de rendelkezésünkre áll. 

Már ötéves korunkban megkaptuk az első felelősségre vonást azért, amiért leettük vagy leittuk magunkat, megtanultuk, hogy az étel-ital foltot hagy a ruhánkon, ami kínos, így hát mindent megteszünk, hogy elkerüljük ezt a helyzetet. Ez jó mélyen belénk ivódott, az alapvető reakciónkat is befolyásolja. Két-három másodperc is eltelik egy ilyen vészhelyzeti szituációban, mire felülbíráljuk a leeső étel okozta foltból származó hátrányokat, eldobjuk, ami a kezünkben van, és elkezdünk a baleset elkerülése ellen tenni.

Aki volt már gyakorolni vészhelyzet-szimulációs vezetéstechnikai pályán, az pontosan tudja, hogy a siker tizedmásodperceken múlik. Két-három másodperces gondolkodási idő egyértelműen a játék végét jelentheti. Ennek az egyszerű ténynek mindenképp tudatosulnia kell bennünk, hiszen homokba dugott fejjel vajmi kevés esélyünk van megoldani a veszélyes szituációt.

Rendszerint valami óriási okot keresünk, sejtünk a balesetek hátterében, ami badarság: mindig valami apróság vezet el az emberi hibához, valami, ami megakadályozza vagy lelassítja azt a cselekménysort, ami elvégezni szándékoztunk.

Mit csinál rosszul vészhelyzetben? Kiderül a cikk folytatásából. Kattintson ide.